Kínát, Japánt, Dél-Koreát, Indiát pipáltuk ki eddig, s most egy műveletben jön Szingapúr, Vietnam és Indonézia. Büszkébb bennfentes diplomáciai pillanatokban egyesek új Ázsia-politikáról is beszélnek, s a folyamat kezdetén én is hajlamos voltam hinni ebben. A rendszerváltás utáni bő évtizedben a többi kelet-közép-európai országgal egyetemben nem volt időnk odafigyelni erre a térségre. Most, amikor gyakrabban járunk nyugati gyűlésekre, állandóan azt halljuk, mekkora üzlet ez a Kelet (azoktól, akik tudnak üzletelni), de legalábbis azt, hogy milyen trendi (azoktól, akik nem). Így mi is figyelünk.

Ha egy kapcsolatot elkezdünk komolyan venni, mélyítjük, intenzívebbé tesszük, a ránk leselkedő legnagyobb veszély, hogy rólunk is kiderül, milyenek vagyunk. Amikor Medgyessy Péter miniszterelnökként Kínába látogatott, a kínaiak borzasztóan örültek, s így nekünk is könnyebb volt. Régen járt itt ilyen magas rangú operatív vezető Magyarországról, pedig szép emlékeink voltak egymásról. Igaz, hogy a pekingi kereskedelmi képviselet 1990 óta éppen abban az ütemben épült le, amilyenben a kínai gazdaság növekedni kezdett, de nem számított semmi, ismét együtt voltunk, ismét nagy terveket faragtunk, örömre volt hát okunk. Ha Gyurcsány Ferenc szeptemberben valóban Pekingbe érkezik, ennek a tűzijátéknak már nem lesz alapja. A kínaiak arra lesznek kíváncsiak, mit akarunk. Annál is inkább, mert ez az elmúlt két évben olyan nagyon nem derülhetett ki a számukra.

Nem lesz ez udvariatlanság a részükről. Egyszerűen ahhoz vannak szokva, hogy aki idejön, az általában akar valamit, s többnyire pontosan tudja is, hogy mit. Továbbmegyek: nem is a miniszterelnökök szokták feltárni ezeket az akaratokat, azokat a kínaiak már régen tudják az itt zsezsegő vállalatoktól. A hivatalos tárgyalásokon inkább csak azt monitorozzák, hogy mely ügyek a legfontosabbak a miniszterelnök szintjén is. Vagyis, hogy mely ügyek képezhetik bonyolultabb alkuk tárgyát. S ez az, ami hiányzik az "Ázsia-politikából". Hogy nem létező érdekek útjainak kitaposása, intézményesítése, pesztrálása jelenti az alapját, hanem elképzelt, bár szimpatikus érdekek keletkezését igyekeznek vele inspirálni. Csak éppen a magyar üzleti, kulturális és egyéb világok konokul ellenszegülnek.

A mostani út mindhárom állomása még háztűznéző, ahol persze szintén észreveszik, ha poros a cipő, de még nem szólnak, hogy ott a kefe a hokedliben. Szingapúrral, szingapúri vállalatokkal még vannak értékelhető kapcsolataink is, az ottani populáció mozgékony természetének köszönhetően. Vietnammal hasonló pályát futottak be a kapcsolataink, mint Kínával, s maradtak is bizonyos vállalati kontaktusok. Indonézia teljesen más tészta: ott még az óriások is igen nehezen tudnak üzletelni az átláthatatlan, helyenként kaotikus, hagyományosan vastagon korrupt viszonyok miatt. Viszont Indonézia és Vietnam is gyönyörű ország, s Szingapúrnak is van hangulata, már aki az ilyen szupermodern, jól soppingolható városállamokat kedveli. Ennek azért van jelentősége, mert ha a miniszterelnöki úttörés nyomán megindulnak a minisztériumi és főhatósági szintű látogatások is, a delikvensek legalább jól fogják érezni magukat.