Ezért lehetne üdítő színfolt a radiocafé 98,6 Játszóház című műsora. A felvezetés ígéretes: két bohócdoktor, Jázmin és Lala várja rendelésén a gyerekeket. De a folytatás elkeserítő. A viccek szakállasak vagy idétlenek. "Te, Béla, tudod, hogy a toronyóra meg a kálmópirin az 11? - Mért? - Mert a toronyóra üt, a kálmópirin meg hat." Gyereket mutatóban sem hallani. A két bohóc magából csinál bolondot, de ezen nincs mit kacagni. Élvezhető-e az, hogy ízes mesélés helyett az egykori pártfőtitkár, Kádár János beszédmódjának gyenge paródiáját adják elő, vagyis a "krumplileves legyen krumplileves" mintájára hangsúlyozzák a mese tanulságát: "a kutya legyen kutya"? A gyerekek úgysem értik, a felnőttek pedig nem nevetnek.

Olyan az egész, mint egy lebutított Boros-Bochkor. Tudom, ez paradoxon, a Sláger Rádió reggeli Bumerángján nincs mit tovább butítani. De mégis: lassú, vontatott beszéddel, a humortalan viccekhez rendelt gépmorajjal és gépröhejjel, a célcsoport alacsony intelligenciájának feltételezésével és eget verő felkészületlenséggel sikerül a csoda.

Kezdődik az egész egy diszkont minőségű "bölcsességgel": az optimista szerint ez a lehetséges világok legjobbika, a pesszimista szerint mégsem. Folytatódik a "jó tanáccsal": légy realista, és ne hagyd otthon az esernyőd. Mindez filozófiai leckének lapos, gyerekműsornak unalmas. Végre következik valami, ami érdekes lehet: gyerekprogramokat ismertetnek. Épp csak az időpontok csúsznak le, kétszer nyúlnak ugyanahhoz a papírhoz, és fogalmuk sincs, mit ajánlanak. Saját bevallásuk szerint sem tudják, mit fed a "gyereklabirintus" Budán, és miért várja a Csodák Palotája éppen most "okos játékokkal" a kiskorú látogatókat Pesten, amikor elvileg az év minden napján azt teszi. És gyerek legyen a talpán, aki a Játszóház alapján mer jegyet váltani a cirkusz Varázslatos jégervilág című előadására!

Ha már a rádió mellől nem tudják elküldeni, egy sületlenséget jól belevernek a közönségbe. Lala bohóc két ostoba vicce között Jázmin megjegyzi: Rózsa Sándor, a híres betyár kézimunkázott a börtönben. Kicsit még megforgatják szájukban a szót, hadd legyen kétértelmű, épüljenek a gyerekek. A jégervilág-előadásra is csak úgy osztanak ingyenjegyet, ha ezt az információt valaki gyorsan elszajkózza. Így elég mélyen rögzül a gyerekekben a kép, ahogy a rablógyilkos-szabadságharcos bütykös parasztujjaival kis tulipánokat hímez a csipkebugyiba. Kár érte, a kortárs szemtanúk nem így látták. A szamosújvári fegyház tanítója, aki az utolsó éveit ott tengető rablót is igyekezett kirángatni az analfabetizmus posványából, szabómesternek titulálja őt. Az intézményt meglátogató Jókai Mór szerint pedig "Rózsa Sándor is szabólegény most. Blouse-nak való vásznat szabott nagy ollóval." Ez kábé olyan messze van a kézimunkától, mint a favágás a kosárfonástól.

Jókai azzal az emelkedett érzéssel távozott a fegyházból, "hogy az emberiség óriási léptekkel halad a tökély felé". Ez a Játszóházat hallgatva legalábbis kétséges. Még csak nem is kézi - gépi munka az egész, csikorgó fogaskerekekkel.