Nem annak szánta őket a rendezés. Aztán vannak a nagy epizodisták, akik mindig kis szerepet játszanak, de mindig mély benyomást keltenek. Esetleg csak némán átmennek a színen, ám az feledhetetlen. Bármikor bármely mellékszereplőt fontossá tudnak tenni. Jelentős személyiségként mutatnak be egy pincért, egy inast, egy lakájt, pár jelentéktelen mondatba, nem is a figurára vonatkozó megszólalásba sorsot képesek sűríteni. A nézőtéren azt hisszük ilyenkor, hogy megismertünk egy embert.

Raksányi Gellért igazából talán egyik kategóriába sem sorolható, bár nyilván a másodikhoz áll közelebb. Amennyiben mély, emlékezetes benyomást keltő színész. Robusztus alkata, jellegzetes, erőteljes hangja, éles karakterformáló képessége mindig is összetéveszthetetlenné tette. De mindig legalább annyira ő maga volt a színen, mint az alak, amelyet megformált. Legalább annyira sztár volt a régi nagy sztárok között, mint azok, akik a főszerepeket játszották. Nemcsak a színházban, de a színházi életben meg az éjszakaiban is alakította a maga erőteljes figuráját, amellyel kérkedett is. A kutyatermészetű Kutyu, a nagyivó, mulatozó, életélvező, hajlíthatatlan férfiú képzete elválaszthatatlan volt attól a hatástól, amely nemcsak színpadi, de filmes és televíziós jelenléteit is kísérte. A Szomszédok sorozatában már közismert becenevén, Kutya úrként szerepelt.

A főiskolát 1947-ben végezte, azóta ugyanannak a társulatnak volt a tagja, a Nemzetiének. Ha mellőzték is olykor, mint mostanában hallhatjuk, mindig a nemzet első színházán belül. Sohasem küldték se Miskolcra, se Angyalföldre. Rengeteg kisebb-nagyobb szerepet eljátszott, beugrásokkal Németh László Galilei életének történetesen valamennyi férfi- alakját, kivéve a címszerepet. Az illő díjakat is rendre megkapta, 1966-ban József Attila-díjat, 1976-ban érdemes, 1988-ban kiváló művész lett, 1992-ben pedig Kossuth-díjat kapott, 2000 óta a nemzet színésze.

Raksányi Gellért