A profi parkolóőr nem palimadár
A parkolóőrnek nemhogy érettségire, egyenesen pedagógiai vagy pszichológus végzettségre lenne szüksége - mondja Nagy Lajos, a Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft. ellenőrzési vezetője, amikor a jelenleg szervezés alatt álló parkolóőr-képzési programról kérdezzük.
Szerinte a mostani betanítás kevés, ennél átfogóbb, szerteágazóbb ismeretekre van szükség. Ha valaki ma jelentkezik náluk, először eltölt egy fél műszakot valamelyik őrrel, majd ha ez sem tántorítja el, az ellenőrzési vezető vagy helyettese kevesebb mint egy hét alatt felkészíti a parkolóőrködés elméletéből és gyakorlatából. - Három év után ezen a területen az autósok nem tudnak új trükköket mutatni. Nem mindenki bírja ezt a munkát, képzett fiatalok pedig nem is jönnek ide dolgozni - mondja a budapesti parkolóőrök egytizedét, harminc főt irányító Nagy Lajos.
Reggel nyolc óra a kft. VI. kerületi központjában.
A cég alkalmazásában álló húsz-huszonöt parkolóőrnek ilyenkor adják ki, milyen utat kell aznap bejárnia, és megbeszélik az előző nap tapasztalatait.
- Nap mint nap, újra és újra el kell magyarázni az embereknek, hogy nem jókedvünkben bírságoljuk meg őket. Sajnos a kormány mögött sem csak "hülyegyerekek" ülnek. Előfordult már, hogy pisztolyt rántottak a parkolóőrre. Van, aki évekig dolgozik az utcán, és elkerüli a balhét, más meg már az első héten belefut.
- Kérdezzétek Attilát! - mutatnak többen egy hosszú hajú fiúra.
Attila aki "civilben" számítógéptechnikus, csak mosolyog. Az utóbbi hónapban a Rákóczi térnél kétszer kellett futásnak erednie, amikor az egyik helyi zsugás galeri tilosban parkoló kocsiját jelentette fel.
- A problémás környékekre kettesével-hármasával küldjük az embereket, és rendőrségi segítséget kérünk. Mindig mindenkit arra intünk, hogy ne kockáztassák testi épségüket a munkavégzés közben. De így sem mindenki bírja a gyűrődést. A jelentkezők egyharmada az első héten kihullik - volt, aki már az első útjáról sírva jött vissza. A másik harmad jellemzően másfél év után lép le innen. Aki azt is kibírja, marad.
Nem is a kemény fiúkkal van a gond, világosít fel később a kijáratnál az egyik parkolóőr, azok többnyire nem vacakolnak a pár száz forintos parkolójegyen. A legtöbb panasz és személyeskedő megnyilvánulás jellemzően a magas jövedelmű értelmiségiektől, jogászoktól, üzletemberektől, olykor tanáremberektől érkezik, akik minden tekintélyüket és tudásukat latba vetik, hogy megússzák a néhány száz forintos büntetést.
- Munkatársaink többségének van érettségije, sőt, van itt két gépészmérnök, több számítógépes, volt tanár, de akad víz- és gázszerelő és szerszámkészítő is. Korhatár nincs, de a strapás melóra ezért a fizetésért olyan kevesen jelentkeznek, hogy én még a hatvanévest is felvenném ide dolgozni.
Az eligazítás végén mindenkit vár az utca.
Gúth Zoltán parkolóőr ma a XIII. kerület tilosban vagy lejárt jeggyel parkolói között oszt igazságot. Gúth úrnak kijár az "úr" titulus, amilyen fensőbbséges nyugalommal gyakorolja foglalkozását. Szabadidejében festeget, és ha teheti, horgászni jár.
- Jött már nekem mindenki mindennel, hogy ő minisztériumi főtisztségviselő, bíró, képviselő, politikus fia vagy éppen cégigazgató. Ilyenkor én is mindig bemutatkozom: jó napot kívánok, én pedig Gúth Zoltán parkolóőr vagyok, önnek lejárt a parkolójegye, én pedig most önt megbírságolom. Egyébként megpróbálom megérteni a másikat: alapelvem, hogy lélekben nekünk egy kicsit autósnak is kell lennünk. Bár nekem nincs autóm, és nem is vágyom rá. Szeretek sétálni, ez a legjobb a munkában, a kötetlenség, a szabadság.
(A fotós közben észbe kap, hogy lejárt a parkolási jegye, és elrohan, hogy pénzt dobjon be az automatába.) Kollégáihoz hasonlóan Gúth úr is változatos életpályát mondhat magáénak: volt nyomdász, porcelánfestő, majd ipari gyémántcsiszoló. Parkolóőrként idestova öt éve dolgozik. Nincs az a trükk, amit ne ismerne.
- Vannak egészen primitív módon ügyeskedők - mondja. - Hátára fordított cédula, vagy véletlenül a parkolási jegy dátuma elé tett napszemüveg, mivel nem tudják, hogy a speciális papír hőre elszíneződik, ezért mi rögtön látjuk, ha valaki már régóta parkol egy helyben. Volt olyan ügyfelünk, aki kezében majd' koromfeketére színeződött papírt lobogtatva - ami legalább hat órát jelent - próbálta elmagyarázni, hogy csak két percre ugrott be valahova. Vagy idetartoznak az otthoni játék gumibetűkkel nyomtatott lakossági-parkolási-mozgássérültek számára fenntartott helyekre szóló engedélyek. Az egyik ilyen kliensünk a zárjegyet egy cigarettásdobozról vágta le, és az sem zavarta, hogy világosan olvasható volt a Pall Mall felirat. Aztán itt a tizenháromban sokáig volt egy ügyfelünk, aki egészen jó, mondhatnám minőségi parkolási engedélyeket produkált, a gond csak az volt, hogy én előtte hat évig nyomdász voltam, és kapásból kiszúrtam a szakmai hibákat. Mire a tag észbe kapott, egy rakás feljelentése lett.
Közben a Hegedűs Gyula utca elején sorban négy autót is találunk lejárt parkolócédulával vagy éppen engedély nélkül. Egy másik a mozgássérülteknek fenntartott helyen parkol. A tulajdonosa sportos, ruganyos léptekkel közeledik. Gúth Zoltán figyelmezteti a szabálytalanságra. A tulaj kétszer ellenőrzi, hogy a parkolóőr igazat mondott-e, majd szó nélkül odébbáll a kocsival. A többieket akkurátusan feljelentjük.
- Alkutechnikák?
- Alku nincs, a parkolóőr az utolsó, akivel az emberek visszafogják magukat. De nincs probléma, megtanultam már kezelni az ilyen ügyfeleket is - mosolyog Gúth úr finoman. - Egyszer egy hatalmas, kigyúrt, kopasz gépkocsivezető tíz percen keresztül üvöltözött húsz centiről az arcomba. Kivártam, amíg kidühöngi magát, majd elkezdtem higgadtan elmondani neki, hogy csak a munkámat végzem, és hogy nem helyes, amit csinál. Körülbelül húsz perc után nem bírta, megtört, elnézést kért, a tenyerén kisimította a korábban összegyűrt parkolócédulát, majd elment befizetni a büntetést.
- Mivel tudta meggyőzni?
Gúth úr, aki szakmája becsületét védve korábban már a Jakupcsek-showban is szerepelt, finoman elmosolyodik.
- Semmi különös, egyszerűen hiszek az értelmes párbeszédben, és abban, hogy nem lehengerelni, hanem meggyőzni kell egymást. Sokat segít a munkámban, hogy korábban hat évig kung-fuztam, ahol megtanultam tisztelni és embernek tekinteni a velem szemben álló felet.
