A sorozatos jegybanki kamatcsökkentéseket követik lassacskán a bankok betéti és hitelkamatai is, ám korántsem egységesen. Az alapkamattal leginkább a lekötött bankbetétek kamatai tartanak lépést. 2004 első negyedében a lakossági megtakarításokra még átlagosan is csaknem 11 százalékos hozamot fizettek a hitelintézetek - abban az időszakban, amikor a jegybank irányadó kamata 12,5 százalékon tetőzött. Az elmúlt több mint egy évben a betéti kamatszint az alapkamat nyomában folyamatosan mérséklődött, májusban - erről a hónapról van a legutolsó adat - már a 6,5 százalékot sem érte el.

A lakossági betétekre fizetett kamatok valamivel kevésbé csökkentek, mint a jegybanki alapkamat. Másfél éve legalábbis még nagyjából két százalék volt a két szám között a különbség - ez a rés mára egy százalék körülire apadt. A vállalati hitelek szinte azonnal reagálnak a jegybanki lépésekre, hiszen áruk a piaci kamatszinthez kötött. A lakossági hitelekről viszont általában elmondható, hogy a betétektől kevésbé érzékenyek az MNB kamatpolitikájára. A lakáscélú hitelek ára - az állami támogatások változásának hatását figyelmen kívül hagyva - követi ugyan az alapkamatot, ám jellemzően két-három hónapos késéssel. Az olló ezért folyamatosan nyílt a jegybanki és az átlagos lakáshitel-kamatláb között az elmúlt egy évben. A bankok az utolsó, májusi adat szerint továbbra is tíz százalék feletti kamatot számítanak fel átlagosan a lakáscélú kölcsönökre (az egyéb járulékos költségek nélkül).

A lakáshiteleknél is rugalmatlanabb a piaci mozgásokra a fogyasztási kölcsönök árazása. Ezek évek óta nagyjából ugyanannyiba kerülnek: átlagos kamatuk - amely nem tartalmazza a kezelési költséget és más járulékos kiadásokat - 20 százalék fölött mozog.

Bár a jegybanki alapkamat az elmúlt másfél évben közel hat százalékponttal csökkent, a statisztikák azt mutatják, hogy a forinthitelek továbbra sem érték el azt az árszintet, ahol már versenyképesek lehetnek az olcsó devizakölcsönökkel. A kimutatások szerint - legalábbis májusig - a legkisebb jele sem látszott annak, hogy mérséklődne a devizahitelek iránti kereslet. A lakáscélú hiteleknél is határozottan lassul a forinthitel-állomány növekedése, míg a devizakölcsönöké dinamikusan nő. Ám ezen a területen még egyértelmű a forinthitelek dominanciája. A hosszú lejáratú, forintalapú lakáskölcsönök összértéke meghaladja az 1700 milliárd forintot, míg a devizakölcsönöké - igaz, szinte a nulláról indulva - még nem lépte át a 300 milliárdos értéket.

A fogyasztási hiteleknél (ahol az állami támogatások nem játszanak szerepet, így a piaci árszint teljes egészében érvényesül) ugyanakkor a devizatermékek elsöpörték a forinthiteleket: míg a hosszabb lejáratú, forint alapú fogyasztási kölcsönök állománya kisebb visszaesésekkel két éve 100-120 milliárd forint környékén stagnál, a hasonló devizaalapú konstrukciók összértéke tízmilliárd forint körüli szintről indulva 240 milliárd forint fölé kúszott, több mint huszonnégyszeresére bővült. A fogyasztási hitelek kétharmadát így ma már devizában (főként svájci frankban) jegyzik.