Orvosi "hallgatáskultúra" a gyógyellátásban
Az uniós adatok is megerősítik azokat a korábbi tengerentúli tanulmányokat, amelyek szerint az egészségügy veszélyes üzem. (Mint arról korábban beszámoltunk: amerikai kutatók által készített veszélyességi skálán az egészségügyi ellátás megelőzi a hegymászás, az autóvezetés, a légszennyezés, a repülés és az atomerőművek jelentette kockázatot.) Az orvosok állandó bizottsága is elismeri, hogy a kórházakban történő egészségkárosodások fele elkerülhető ellátási hiba miatt fordul elő. A testület a tévedések regisztrálására és a tanulságok levonására még a tavasszal belső szakmai közösségi fórum létrehozását javasolta az európa bizottságnak.
Az alelnök szerint az orvosoknak még maguk között sem egyszerű beszélniük az ellátási hibákról, hiszen a szakma úgynevezett "hallgatáskultúrája" akadályozza ezt. Ráadásul az orvosi mentalitás egyik eleme, hogy hibázni szégyen.
Magyarországon egyelőre nincs olyan fórum, amelynek feladata az ellátási hibák regisztrálása, a tanulságok levonása lenne. Igaz, a hazai betegbiztonság erősítését szolgálná az OEP által a világhálón közzétett és a kórházi ellátásokat elemző rangsor. Az anonim listából egyelőre csak az derül ki, hogy az ország mely pontján és milyen intézetben van a betegnek a legkisebb esélye a túlélésre, ha szívinfarktus, rehabilitáció vagy szülészeti okok miatt szorul ellátásra. Az adatok közzététele már eddig is meglehetős bonyodalmat okozott. A kórházszövetség a mérés módszerét, a betegek pedig az érintett intézetek azonosíthatatlanságát kifogásolták.
A Magyar Kórházszövetség felmérése szerint az intézetek kétharmada egyetértett munkája minőségének mérésével, de csak 11 százalékuk tartotta hitelesnek a megjelent adatokat. A minőség mérésének módját az intézetvezetők 45,7 százaléka "javítandónak és szakmailag ellenőrizendőnek" ítélte. A kórházak vezetői egyértelműen elutasították a szakmai mérlegelés nélküli nyilvánosságot: az intézeteknek csak 14 százaléka értett egyet azzal, hogy az OEP közzétette az adatokat.
Az adatvédelmi biztos szerint a kórházak közfeladatot látnak el, ezért a tevékenységükről szóló adatok is közérdekűek. Az OEP által publikált mérések ugyanazokon a kórházi jelentéseken alapulnak, amelyek alapján az egészségbiztosító kiszámítja a térítést. Azaz: ésszerű lenne a közpénzből fönntartott kórházak nevét és minősítését a közönséggel is megismertetni. Az adatok nyilvánossá tételétől azonban egyelőre az egészségbiztosító is elzárkózik.
A minőséggel kapcsolatos problémák az ismert viták, jogi eljárások lezárásáig is sok gondot okoznak az intézményeknek. Az egészségügyben olyan folyamatok indultak és indulnak el ugyanis, amelyek nagyságrendekkel növelni fogják a piaci kiszolgáltatottságukat és a közönség információigényét. Az emberek érteni és tudni akarják, hogy mi és miért történik velük vagy hozzátartozóikkal, valóban megkapnak-e mindent, ami jár nekik. A versenyben csak a minőségi szolgáltatók bírhatják az iramot. Kiválogatásukra az ÁNTSZ kapott fölhatalmazást az egészségügyi minisztertől.
A jövőben az ÁNTSZ akár be is zárathatja a túl sok műhibával, szövődménnyel gyógyító helyeket. A hivatal megerősített szakfelügyeleti rendszerrel és a korábbinál erősebb hatósági jogosítványokkal léphet fel a szakmai szabályok ellen vétőkkel szemben. A szakfelügyelő főorvosok arra lesznek kíváncsiak, hogy a kórházban, szakrendelőben a beteg megkapta-e a diagnózisának megfelelő ellátást, szükség esetén továbbutalták a szakellátásra jogosult intézetbe. Ha valahol rendre és indokolatlanul eltérnek a szakmai kollégium által jóváhagyott szakmai eljárási rendtől, a szakfelügyelő főorvosok kezdeményezhetik a tevékenység felfüggesztését, végső esetben pedig bezárathatják a kórházi osztályt, szakrendelőt.
Az egészségbiztosítóval ellentétben az országos tiszti főorvos lényegesen bátrabban kezeli a minőséggel kapcsolatos nyilvánosságot. Bujdosó László határozottan kijelentette: az ellenőrzések tapasztalatait, a rossz minőségben szolgáltatók adatait nyilvánosságra hozza, ezeket hamarosan a nagyközönség is megismerheti.
