A gyermekelhelyezési perekben pszichológiai vizsgálat alapján állapítják meg a szülők nevelési képességét és a gyermek kötődésének mértékét, arányát, azaz hogy melyik szülőhöz ragaszkodik jobban - azt azonban sokszor nem vizsgálva, hogy ennek mi az oka. Sokszor csak az, hogy a szülők szétköltözésekor az anya egyedüli jogot formál a gyerek nevelésére, az apának még kapcsolattartásra sem adja oda a gyermeket, holott a szülők elvileg azonos jogokkal rendelkeznek.

Nemzetközi egyezmény már van arra, hogy amennyiben a gyermeket nevelő szülő idegen államba költözik a gyermekkel, s ezzel megakadályozza a kapcsolattartást és a szülői felügyeleti jog gyakorlását, a gyermeket visszavigyék a korábbi tartózkodási helyére. Hazai viszonylatban azonban erre nincs jogszabály, a gyerek annál a szülőnél marad, aki hatékonyabban tudja megakadályozni, hogy a másik magához vegye. A bíróságok általában annál a szülőnél helyezik el ezeket a gyerekeket, amelyiknél a tárgyalásig is voltak.

A kapcsolattartás szabályozása és a végrehajtási eljárás sem megfelelő. Kicsi gyermek esetén (1-3 éves korig) az ítéletek sokszor csak kéthetente pár óra kapcsolattartást biztosítanak az apának, legtöbbször azt is az anya felügyelete mellett.

Ez több okból is aggályos:

- Azonos nevelési képességű szülők esetén elvileg akár az apánál is elhelyezhetnék a gyermeket, tehát közel azonos időtartamot kellene az apa részére biztosítani, mint amennyit az anya van a gyermekkel.

- Egy pici gyermek két hét alatt teljesen elfelejti, hogy ki volt vele két héttel korábban, és mivel az anyának még a távolabbi férfi rokonai-ismerősei is sűrűbben találkoznak vele, a gyermek nem képes apaként azonosítani vér szerinti apját. A számára idegen férfi közeledését elutasítja, sírással reagál, az anya pedig rögtön arra hivatkozhat a gyámhivatalnál, hogy a gyermek fél az apjától, ami ily módon természetesen még igaz is.

- Az apa és az anya kapcsolata ilyen helyzetekben igen rossz. Képtelenség emiatt az anya felügyelete mellett megfelelő kapcsolatot kialakítani, hiszen az anya sokszor megjegyzéseket tesz az apára, miközben az apa tanút sem tud vinni, hiszen azt nem köteles az anya beengedni.

Láttam olyan ítéletet, amely (az anya elmeállapota miatt) az apánál helyezte el a gyermeket, az anyának pedig mindennapos kapcsolattartási jogot állapított meg oly módon, hogy ő az óvodából hozhatta el a gyermeket. Időpont nem volt megjelölve (tehát akár reggel nyolckor is elhozhatta), és 19 órára kellett az apához visszavinnie. Ezt később a másodfokú eljárásban úgy módosították, hogy minden hétfőn, szerdán, pénteken, szombaton és vasárnap volt az anyának kapcsolattartási joga. Ilyen szabályozást (de még hasonlót sem) férfi részére soha nem állapított meg bíróság.

Bár jogszabály írja elő, hogy az elmaradt kapcsolattartást pótolni kell, a végrehajtási eljárások elakadnak, mert ha az ítélet nem tartalmazza a kapcsolattartás minden részletét, a gyámhivatalok találnak valamilyen indokot arra, hogy a verdiktet ne kelljen végrehajtani. Például egy ítélet értelmében az óvodából hozhatta el az apa a gyermekét. Időközben a gyermek iskolás lett, és mivel az iskola szó nem szerepelt az ítéletben, a megyei gyámhivatal elutasította a végrehajtási kérelmet.

A kapcsolattartás akadályozásának pönalizálása már korábban is megtörtént, hiszen a kiskorú veszélyeztetése már korábban is büntetőjogi tényállásnak számított, de ezt nem megfelelően értelmezték. Mivel a kapcsolattartás akadályozása során nem fizikális, hanem érzelmi veszélyeztetésről van szó, a jogalkotó is felmérte, hogy ennek hatásai nem azonnal, hanem évek alatt, fokozatosan alakulnak ki, lehet, hogy csak felnőttkorban jelentkeznek. Emiatt ma már a kiskorú veszélyeztetését jelenti az is, ha a kötelezett nem tesz eleget a kapcsolattartást szabályozó határozatban foglaltaknak.

Történt is már feljelentés ilyen esetben, azonban az egyik ügyben a nyomozó hatóságok kijelentették, hogy még nem jutott el a gyermek veszélyeztetése a büntethetőségi fokozatig, mert még nem következett be a kimutatható károsodás a gyerekben. (Ezek szerint meg kell várni, míg a gyermek idegroncs, netán gondnokolt lesz?) Összehasonlításként: ha egy szülő a sínek közt hagyja játszani kétéves gyermekét, anélkül, hogy a vonat elütné, szintén nem következik be a károsodás, azonban ennek olyan nagymértékű a veszélye, hogy megalapozná a kiskorú veszélyeztetése miatti eljárást.

A kapcsolattartás akadályozása esetében azonban a veszélyeztetés csak hosszú idő alatt mutatható ki, illetve mélyül el olyan mértékben, hogy ez kimutatható, ráadásul a pszichológia tudománya még nem áll olyan magas színvonalon, hogy megállapíthassák, hogy pontosan milyen mértékben károsodik a gyermek érzelemvilága.

A jogalkotó azt is megfogalmazta, hogy ilyen esetekben a gyámhivataloknak milyen intézkedést kell tenniük (figyelmeztetés, végrehajtási eljárás bírsággal vagy karhatalommal, védelembe vételi eljárás, gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti perindítás, gyermek kiemelése a veszélyeztető családból, feljelentés tétele kiskorú veszélyeztetése miatt), és itt a fokozatosság elvét is figyelembe kell venni.

A végrehajtási intézkedés célja az elmaradt cselekmény pótoltatása. Ennek keretében a gyámhivatalok előbb figyelmeztetik a szülőt, majd fokozatosan emelkedő összegű bírságot szabnak ki oly módon, hogy megjelölnek egy határidőt, ameddig az anya köteles az elmaradt cselekményt pótolni. A legtöbb esetben ez a határidő-megjelölés hiányzik a határozatokból, emiatt aztán az anya nem is érzi kötelezettségének a kapcsolattartás pótlását, holott azt jogszabály is előírja.

Az anyák így kifizetik az egyszeri bírságot, ezzel letudják a kapcsolattartást.

Tudok olyan esetről, amikor több mint kétmillió forint bírságot szabott ki a gyámhivatal, de csak 40 ezer forintot hajtottak be, ami az igen gazdag anya jogkövetését nyilván nem segítette elő. Elgondolkodtató az is, hogy ha az első félmillió forint bírság kiszabása nem vezetett eredményre, akkor a gyámhivatal miért nem választott más, célravezetőbb eszközt (karhatalmi végrehajtás) vagy a gyermekvédelem más eszközét (a gyermek apánál történő elhelyezését), hiszen nem volt várható, hogy az ismételt bírságok eredményre fognak vezetni. Ez az eljárás egyébként az anyát is lehetetlen helyzetbe hozza, hiszen miután évekig nem hajtják végre a bírságot, joggal remélhette, hogy "komolytalan" a hivatal fenyegetőzése, majd egyszer csak elárverezik a házát. (Ettől persze az apa még nem láthatja a gyermekét, tehát az elmaradt kapcsolattartást is pótolni kell.)

A jogszabály azt is rögzíti, hogy amennyiben a végrehajtási eljárás eredménytelen, akkor védelembe vétel keretében kell az anyát jogkövetésre bírni. Sajnos a gyermekjóléti szolgálatok az ilyen esetek egy részében nem az anya meggyőzésével próbálják lezárni az ügyet, hanem megpróbálják valahogy bizonyítani, hogy igazából az apák alkalmatlanok a gyerekkel való kapcsolattartásra.

Nincs tudomásom olyan esetről, amikor a bíróság megváltoztatta volna a gyermek elhelyezését amiatt, mert az anya rendszeresen megakadályozta a kapcsolattartást, holott ez a gyermek hosszú ideig történő veszélyeztetése, az anya gyermeknevelésre való alkalmatlanságának bizonyítéka.

A NANE képviselőjeként Morvai Krisztina nemrégiben arról nyilatkozott, hogy diszkriminatívnak érzi a kapcsolattartás akadályozásának pönalizálását, hiszen 100 esetből 99-ben a nőknél helyezik el a gyermekeket, tehát ez a szabály nyilvánvalóan a nőket sújtaná. Remélhetőleg fel is fog lépni annak érdekében, hogy ez a diszkriminatív bírói gyakorlat megszűnjön, és a férfiak ugyanolyan eséllyel indulhassanak a gyermekelhelyezési perekben, mint a nők, ez esetben megszűnik a szabályozás diszkriminativitása is. Remélhetőleg a NANE képviselőjeként fel fog lépni annak érdekében is, hogy a kapcsolattartás akadályozása során anyai részről a gyermekkel szemben fennálló lelki terrorban megnyilvánuló családon belüli erőszak megszűnjön, és a továbbiakban a kapcsolattartást - bármely félnél helyezik is el a gyermeket - egyik fél se akadályozza a gyermek érzelmi zsarolásával.

Visszatérve a kapcsolattartás akadályozásának pönalizálására, elmondható, hogy végül is teljesen mindegy, milyen szabályt hoznak, ha azt esetleg ugyanúgy nem alkalmazzák, mint a jelenleg hatályban lévő szabályokat. A jelenlegi szabályozás is lehetőséget ad a kapcsolattartási határozatok végrehajtására, mégis sérül az apák kapcsolattartási joga.

Itt tehát nemcsak jogszabályváltozásra, hanem szemléletváltozásra is szükség van.

A szerző jogász

- Na jó, tehát kéthetenként láthatja a gyereket... De szeretném, ha a késõbbi viták elkerüléséhez tisztáznánk, hogy hány méterrõl, milyen szögben, és hogy közben hallania is szabad, vagy nem!