Timi elvesztegetett éve
Tímea föladta. Biztos benne, hogy most sem sikerült bekerülnie az állatorvosi karra. Gyerekkori álmát siratja. Mondhatja neki maga a miniszter is, hogy várjon még, hisz fölöslegesen "pánikol", senki sem tudhatja előre az eredményeket, ráerősíthet erre akár az oktatásjogi biztos is, és az Alkotmánybíróság is nyugodtan állást foglalhat. Hidegen hagyja a Fidesz és az MSZP persze az "ő érdekében" vívott csatája is. Csodában bízik. Emberi számítások szerint ugyanis nemigen maradt más esélye.
Tímea tehát tavaly próbálkozott először, miután különtanároknál, majd otthon éjszakákon át készült a felvételi vizsgára. Két ponttal csúszott le, száz pontja a Szent István Egyetem zoológia szakára volt csak elég. Úgy érezte, ha nem is a célba, legalább annak előszobájába már bejutott. A következő egy éve szinte kizárólag csak az újabb felvételiről szólt. Timi tehát tavaly érettségizett, mégis idén érettségizőként indult neki az újabb felvételinek. Két tannyelvű iskolájában ugyanis - hiába volt kitűnő tanuló - kémiából és biológiából nem tehetett vizsgát, így nincs, amiből most "előnyt" szerezhetett volna.
Az egyetemen két pluszszakot is fölvett, az anatómiát és a növénytant, amely amúgy a saját karán nem volt, az állatorvosihoz viszont sokat segített. Legalábbis ezt gondolta. Családja előteremtette a félévenkénti száztízezer forintos tandíjat, a diáklány pedig folyamatosan készült a megmérettetésre. A szintén állatorvosira pályázó csoporttársai csak mosolyogtak rajta, hogy Timi a vizsgaidőszakok között is éjjel-nappal tanul.
- Minek is idegeskedtek volna, ők a tavaly érettségizettekre érvényes szabályok szerint futottak a felvételinek. Azaz az érettségi ötöseik a maximális harminc pontnak feleltek meg, s ha legalább harminchárom százalékot teljesítettek a szintemelő vizsgán, a hét plusz hét pontjuk is megvolt. A lányomnak legalább kilencven százalék kellett volna a maximumhoz - értelmezi a szabályokat Timi édesapja.
Timi kémiából hetvennégy, biológiából nyolcvanhárom százalékot ért el. Papíron az eredmény két jeles, ez azonban a gyakorlatban csupán huszonhat és huszonnyolc pontot ér. Ennyi munka után miért "csak" ennyire futotta?
- Nem akarunk már mindenkiben hibát keresni, de azért az érdekes, hogy a szóbelin már rászóltak a lányra, mert az egyetemen tanultakról is beszélt, sokkal többet mondott, mint amit kértek, mégsem kapott maximumot - meséli a kisnyugdíjas apuka. - Az írásbeli eredményeket meg lehetett nézni, ott tizenöt pontot jelentett az "ellenőrzés", két feladatot ugyanis egyszerűen átugrottak a javítók. És akkor még ki sem tértem arra, hogy a tökéletes válaszokat a vizsgáztató azért nem fogadta el, mert az nem pontosan úgy szerepelt a javítókulcsban. De volt olyan orvosi egyetemre járó felvételiző, akit azért pontoztak le, mert az ott tanultak szerint latin szavakat használt, amivel a középiskolai "döntnökök" nem tudtak mit kezdeni.
Az oktatási tárca egyelőre fölösleges pánikról, politikai riogatásról beszél: honnan tudhatna bárki már most pontos számokat, biztos eredményeket - érvelnek a szakértők -, amikor csak július végéig zárul az összesítés. Az oktatási jogok biztosa is türelemre int: a mostani helyzet már adott, meg kell várni, valójában mi is történik, ki hova juthat be, s miként lehet ebbe még törvényesen beavatkozni. Egyedi esetek persze vannak, sőt olyanok is akadhatnak, amelyeknél várhatóan senki sem segíthet. Az egyetemeken állítólag már most tanácskoznak, hogyan is osszák meg a helyeket a kiváló eredményekkel érkezők között. Tűzoltásra készülnek.
Sokak szerint egyetlen lehetőség maradt Magyar Bálint oktatási miniszter kezében: a keretszámok átcsoportosítása. Igaz, ez sem biztosan járható út például az egyik, negyven helyet hirdető médiaszaknál, ahová ezerkétszázan jelentkeztek. Mint ahogy az is biztos: Magyarországon állatorvosi képzés egyetlen helyen van, ahová hetvenöt-nyolcvan hallgatónál több nem fér. Itt sincs nagyon honnan és hová csoportosítani.
Timi édesapja rendesen beleásta magát az új rendszer minden apró részletébe, a százalékok, pontok világában nemigen tud újat mondani neki senki. Továbbra sem érti viszont, hogyan is van az, hogy egyeseknek szinte biztos a helyük, míg mások a rengeteg munkával sem tudják behozni az igazságtalanul szerzett hátrányt.
- Ha valaki rendesen a rajtvonalról startol a százméteres síkfutásnál, soha nem éri be azokat, akik ugyanakkor a hetvenötödik métertől indulnak - mondja az apuka.
