Ez mellesleg csaknem minden agrárügyi lépésre igaz: a mezőgazdaság képtelen kormányzati négy évekhez igazodni. Ám a tervezett lépések közül egy a "déjá vu" érzését kelti az emberben - ez pedig a szövetkezeti üzletrészek ügye. Ha jól értjük, a kormányzat arra készül, hogy az irdatlan mennyiségű felvásárolt - és a legutóbbi választások környékén a volt tagoknak konkrétan, kézbe kifizetett - értékpapírcsomagot visszaadják azoknak a szövetkezeteknek, amelyek még működnek, hogy speciális vagyonként negyvenkilenc éven át kezelhessék, netán megvegyék.

Majdnem 65 milliárd forintról van szó. Ezt az összeget több mint háromszázezer embernek fizette ki az Orbán-kormány, majd a programot kényszerűségből folytató Medgyessy-kabinet. Az eljárásra nem volt pénz a költségvetésben, ezért a kifizetéseket a Magyar Fejlesztési Bank finanszírozta. Az akciónak alighanem volt komoly választási hozadéka is - vidéken, a kistelepüléseken legalábbis biztosan nyert három éve a Fidesz.

Nehéz elképzelni, hogy ez az emlék ne futott volna át a mostani kormányzat szakpolitikusain, amikor sorra vették, mit is kéne tenni a gyakorlatilag évek óta "halott", de nagyon is költséges vagyonnal. Hiszen a hitel után törlesztenie kell az államnak is - miközben maga az értékpapír semmiféle hasznot nem hoz. Ostoba helyzet, valóban: az állam a négy évvel ezelőtt megkezdett akcióval több mint ötvenszázalékos arányban bevásárolta magát az agrárszövetkezeti szektorba, aztán ezen a papírhegyen eddig csak ült és gondolkodott, mit is csináljon vele. Végül a homlokára csapott, és itt a zseniális megoldás, kerüljön vissza gyakorlatilag ingyen oda, ahonnan megvettük (persze nem a tagokhoz, hanem a szövetkezetekhez), aztán jó hosszú időre szóló lehetőséget kínáljunk az egykori kibocsátóknak a felvásárlásra is.

Az utóbbi tizenöt évben a mindenkori hatalom számára az egyik legmócsingosabb falat az egykor szinte megingathatatlan magyar agrárszövetkezeti rendszer át-, szét-, majd visszaszervezése volt, és úgy tűnik, lesz a jövőben is. Az Antall-kormány joggal-propagandával nekiesett a rendszer alapjainak, Hornék erőtlen kísérleteket tettek a megmaradt szervezetek megerősítésére, az Orbán-Torgyán adminisztráció pedig ismét finanszírozási és paragrafusokba öntött diszkriminációs lépésekkel igyekezett a szektor gazdasági erejét (például bérelt földjeit) "szétcsorgatni" a megerősítendő családi gazdaságok felé. Az üzletrész-felvásárlási akcióval pedig olyan sikeresen nyúlt bele a közös gazdaságok tulajdonszerkezetébe, hogy azzal mindjárt ki is zárt vagy félezer szövetkezetet a Sapard-programból - bizonyos állami tulajdoni százalék felett ugyanis cég oda nem pályázhatott.

A most tervezett lépés első számú jelzője: megkésett. Jó szándékú lehet bár, de így alig tíz hónappal a választások előtt, konkrét intézkedések, eljárási rendek kidolgozása nélkül inkább csak szép ígéretnek hat.

Nekünk ez az egész csak akkor ér valamit, ha a papírokat úgy kapjuk vissza, hogy kezdhetünk is velük valamit. Például fedezetként szolgálhatnak valamilyen fejlesztési hitelhez - mondja a szomszédos kisközség szövetkezeti elnöke, és mindjárt legyint is hozzá: tíz év alatt annyian és annyit ígértek már, hogy arra három könyvelőnk ráment, nem bírták idegekkel.

Ide-oda szervezések, ígéretek, akciók, felvásárlások és három elhasznált könyvelő. Lent, a végeken nagyjából ez a mérleg. Ez is az üzlet része.