Újabb fellépés a gyűlöletbeszéd ellen
Ezúttal az MSZP jogi és közigazgatási tagozata állt elő a gyűlöletbeszéd büntethetőségének gondolatával, bár az Alkotmánybíróság alig több mint másfél esztendeje semmisítette meg a jelenlegi koalíció által 2003-ban elfogadott, hasonló tárgyú Btk.-módosítást. A felvetést mindazonáltal támogatásáról biztosította a kormányfő és a belügyminiszter is. Gyurcsány Ferenc még az alkotmány módosításának lehetőségét sem zárja ki. A közösség elleni izgatás tényállásának módosítását célzó javaslatról már a héten tárgyal a belügy- és az igazságügy-miniszter.
Az MSZP-SZDSZ koalíció próbálkozott már valami hasonlóval: 2003-ban egy Btk.-módosítást fogadott el, amely a korábbinál jóval tágabb körben tette lehetővé a gyűlöletbeszéd szankcionálását. A szabad demokraták egyébként jó ideg ellenálltak, mert osztották az AB korábbi aggályait, és a szólásszabadságra hivatkozva elutasították a szocialisták javaslatait. Álláspontjuk akkor változott meg, amikor a Fővárosi Ítélőtábla 2003 őszén felmentette a MIÉP korábbi elnökét, ifjabb Hegedűs Lórántot, akit a zsidóság kirekesztésére felszólító írása miatt első fokon másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek. A 2003-ban elfogadott törvénymódosítást az államfő előzetes normakontrollra küldte az AB-hoz, amely megsemmisítette azt. A testület határozatában még azt is alkotmánysértőnek találta, hogy büntessék, ha valaki "nagy nyilvánosság előtt valamely nemzet, valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre izgat, vagy erőszakos cselekmény elkövetésére hív fel". Megsemmisítették azt a rendelkezést is, amely szerint bizonyos esetekben a méltóságot becsmérlő vagy megalázó kijelentéseket is szankcionálni kellett volna.
A strasbourgi emberi jogi bíróság ítélkezési gyakorlata szintén arra figyelmeztet: önmagában kevés a felelősségre vonáshoz az, ha valaki gyűlöletkeltésre alkalmas kijelentéseket tesz; az igazságszolgáltatás csak az erőszakos cselekmények bekövetkezésének konkrét veszélye esetén avatkozhat be. A rasszizmus és az idegengyűlölet, illetve a holokauszt tagadásának büntetőjogi megítélése az EU tagállamainak képviselőit is annyira megosztotta, hogy az erről szóló kerethatározat-tervezet lekerült a napirendről.
Magyarországon hangsúlyosan a kilencvenes évek végén került szóba, hogy határozottabban kellene fellépni a gyűlölet keltésére alkalmas megnyilatkozások ellen. E törekvések előzménye, hogy többnyire szélsőségesnek tartott politikusok raszszista kijelentésekre ragadtatták magukat, emellett olyan publikációk jelentek meg, amelyek egyértelműen valamelyik embercsoport vagy felekezet tagjai ellen irányultak. Arra is több példa volt, hogy sporteseményeken - minden következmény nélkül - tombolt a rasszizmus.
Igaz, a hatóságok nem voltak egyszerű helyzetben, hiszen az AB 1992-ben kimondta: a gyűlöletre uszítás bűncselekmény, de az, ha valaki egy nemzetet, fajt, felekezetet vagy nemzetiséget lealacsonyító kifejezéseket használ, önmagában nem szankcionálható. A testület utalt arra is, hogy a gyűlöletre izgatás tényállását már az 1878-ban kihirdetett első magyar büntető törvénykönyv (a Csemegi Kódex) tartalmazta, így a jogalkalmazók az AB szerint a konkrét esetek megítélésében több mint száz év ítélkezési gyakorlatára támaszkodhatnak.
Az AB úgy vélte: "a véleménynyilvánítás és a sajtószabadság körében az emberek meghatározott csoportjai elleni gyűlöletkeltés alkotmányos védelemben részesítése feloldhatatlan ellentmondásban lenne az alkotmányban kifejezésre jutó politikai berendezkedéssel és értékrenddel, a demokratikus jogállamiságra, az emberek egyenlőségére, egyenlő méltóságára, valamint a diszkrimináció tilalmára, a lelkiismereti és vallásszabadságra, a nemzeti, etnikai kisebbségek védelmére, elismerésére vonatkozó alkotmányos tételekkel". Így nem okozhatott meglepetést, hogy 1999-ben alkotmánysértőnek találták a Btk. 1996-tól hatályos módosítását, amely büntette "a gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekményeket" is.
Másként vélekedett viszont Szabó András volt alkotmánybíró, a Magyar Kriminológiai Társaság elnöke egy konferencián, még 2001 végén. "A jelenlegi jogi szabályozásnak nincs a jogászok körében közös, egységes értelmezése. A bizonytalanság, mi több, zűrzavar, ami e kérdésben keletkezett, visszaköszön szinte minden ítéletben, és ezt törvényhozási úton lehetne kiküszöbölni" - jelentette ki. Osztotta ezt Varga Zoltán, a Fővárosi Bíróság büntetőbírája is, aki néhány, egymásnak ellentmondó ítélet miatt is egységes jogértelmezés kialakítását sürgette.
Az AB döntései után nehéz lesz jogállami megoldást találni. Az eddig történtek alapján - talán nem is lehet. Egyébként nem kizárt, hogy az 1992-es AB-határozatban kell keresni a megoldást. Abban egyebek mellett az áll, hogy a közvéleményt és a politikai stílust nem büntetőjogi eszközökkel kell formálni.
