Fantasztikus mi mindent vállal fel a Nemzetközi Vöröskereszt - Afrikában a törzsi háborúk legvéresebb frontjain dolgoznak (csak tavaly 8 halálos áldozat), annak idején Afganisztánban 9 orvos vesztette életét, - nem tetszett amit csináltak. De az iraki háborúban is voltak veszteségeik, mert a lövöldözők (meg diktátorok) rajtuk állnak bosszút. Különben sem életbiztosítás ez a foglalkozás. És mégis: a Red Cross, meg az "Orvosok határok nélkül" nevű szervezet fantasztikus hősei teszik a dolgukat, -némán, minden publicitás nélkül. Sokan kérdik, miért nem adják közre, amit látnak - a börtönökben (Abu Garib) vagy Kambodzsában, netán Etiópiában. Nem, ők csak embereket mentek, vizet fakasztanak a szomjazóknak, kórházat működtetnek életük kockáztatásával. Az FT nemrég azt írta, hogy csak a laikus képzeli úgy, hogy a Vöröskereszt leleplezheti a Gonoszt, és aztán mentheti tovább az életeket. Nem, a humanitárius bevetés ára a némaság: a diktatúrák, katonai hatóságok és egyéb hatalmasságok, csak azzal a feltétellel engedik őket dolgozni, ha tartják a szájukat. És a Red Cross szerint fontosabb az emberéletek mentése, a sebek gyógyítása, előbbre való egy falat kenyér és tiszta víz, mint a leleplezés.

Fura deal, de megértem, mert meg kell érteni: a Vöröskereszt nem hagyhatja cserben az áldozatokat. Rémes küldetés. Képzeld magad a helyükbe: nem elég hogy életükkel játszanak, hogy napi húsz órát is dolgoznak embertelen körülmények között, jajgató, szenvedő, haldokló áldozatok tengerében, egyetlen szót sem szólhatnak arról, amit látnak, mert csak így tudnak segíteni a következő áldozaton.

A történetben az a rémes, hogy bár elvárnák tőlük a leleplezéseket - akkor se történne semmi, ha beszámolókat közreadnák: a hír megjelenne, a hírfaló publikum talán csóválná a fejét, de a világ menne tovább, őket viszont vagy kitiltanák, (netán kinyírnák, mint így is annyiszor), de semmiképp sem engednék őket tovább segíteni.

A világ naiv: azt hiszi angyalnak lenni könnyű.