A törvényt a kormány a parlamenthez ez év március 18-án nyújtotta be, bírva a szakma igen széles körének támogatását. A T. Ház - nyolc bizottsága közreműködésével - egy hónap alatt lefolytatta és lezárta az általános vitát, majd az újabb egy hónapot igénylő részletes vita után megszavazta a törvényt. A házelnök annak sürgős kihirdetését kérte, ezért a köztársasági elnöknek - az alkotmány szerint - mindössze öt napja volt (a szokásos tizenöt helyett) az aláírás megfontolására. Ő tehát e meglehetősen rövid idő alatt - joggal feltételezhetően "soron kívül" - végiggondolta a negyvennyolcezer szavas dokumentumot, és tizennyolc oldalas átiratban fogalmazta meg fenntartásait.

Az alkotmány 26. § (5) bekezdése szerint "az Alkotmánybíróság - soron kívüli eljárásban" kell vizsgálja az elnöki beadványokat. Miért fontos ma - elsősorban a magyar felsőoktatás számára - a soron kívüli eljárás? A kérdésnek egyrészt eljárási jelentősége, másrészt felsőoktatás-politikai hatása, harmadrészt most nemzetközi visszhangja is van. Az eljárási kérdés "formálisan" ennyi: mennyi időt jelent az Alkotmánybíróság mai gyakorlatában a soron kívüli eljárás? Joggal lehet bízni abban, hogy nem az alkotmánybírósági szakasz (hét elnöki kérdés megítélése) lesz a törvényalkotási folyamat leghosszabb része (természetesen leszámítva a nyári szünetet). A formális kérdésen belül egyúttal ismét egy alkotmányi kitétel gyakorlati alkalmazása jelenik meg: lehet-e az alkotmány pontos betűit és világos szellemét különbözőképpen értelmezni és alkalmazni? A magyar jogbiztonság érdekében éppen az Alkotmánybíróság meghatározó súlya és szerepe alapján is mondhatjuk: reméljük nem. A soron kívüli az soron kívülit jelent a magyarban.

Az eljárás felsőoktatás-politikai hatása, amit természetesen nem szabad az Alkotmánybíróságra terhelni, abban áll, hogy a magyar felsőoktatás intenzíven készíti elő azokat a jelentős változásokat, komoly reformokat, amelyek jogi alapját az új törvény teremti meg. Most - ha formálisan nem is, mert van érvényes törvény, de gyakorlatilag - ex lex állapot van: a dolgok már nehezen folytathatók a régi alapján, viszont jogilag még nem vihetők az új szerint. Ennél a bizonytalanságnál már a kisebbik rossz is jobb, csak tudjuk, mi szerint csináljuk. Ezt fejezték ki a Magyar Rektori Konferencia és a Főiskolai Főigazgató Konferencia minapi nyilatkozatai is, tudva, hogy egy-két hónap késés a reform akár egy tanévnyi elodázását is jelentheti.

A szokásosnál jóval élénkebb és kiterjedtebb nemzetközi visszhang pedig abból adódik, hogy az európai felsőoktatási térség kialakítása, a többciklusú lineáris képzési rendszer bevezetése (az ún. Bologna-folyamat) okán Európa-szerte kölcsönösen nagy figyelemmel kísérik egymás tevékenységét majd félszáz ország felsőoktatásának szereplői. Akár a kétévenkénti miniszteri értékelő és feladatkijelölő találkozókat, akár a közel ezer intézményt tömörítő Európai Egyetemi Egyesületet, akár a folyamatosan működő és jelentő bolognai megfigyelő csoportot ((Bologna Observatory) nézzük: most mindenütt látják és várják az új magyar felsőoktatási törvény tartalmát és sorsát (is). Nem lényegtelen, hogy mit látnak és mit tudnak Magyarországról. Ezért sem mindegy, mit jelent ma az alkotmányos "soron kívüli eljárás". A köztársasági elnök átirata óta egy bő hónap mindenesetre már eltelt.

BAZSA GYÖRGY

egyetemi tanár

Debreceni Egyetem