Gazdálkodási válságban van az ország
- Két éve adott nyilatkozatában válságról beszélt, azonnali lépéseket sürgetett. Mennyit változott azóta a befektetői környezet?
- A Medgyessy-kormány tevékenysége a brezsnyevi pangás túllicitálása volt, amit bátran állíthatok, mert nem utólag bírálom, már akkor is ezt tettem. Most Kóka János gazdasági miniszter ügyesen mozgatja a szálakat, bizalmat ébreszt a befektetőkben, leül velük tárgyalni. A lényegen azonban ez nem változtat. A két évvel ezelőtt mondott szavaim mindegyikét vállalni tudom. Továbbra is jelentős változásokra van szükség, olyanokra, amelyeket már akkor is a legfontosabbaknak tartottam: olcsóbb állam, kisebb közterhek, az igényekhez igazodó oktatás.
- Hogyan értékeli a száz lépés programját? Az egyik oldal szerint reformok indultak el, a másik szerint a kormányfő lépéseinek többsége látszatintézkedés.
- A program a reform kezdetét jelenti, vannak benne olyan markáns elemek, amelyek elindítják az olcsóbb államhoz, alacsonyabb közterhekhez vezető folyamatot. Valódi reformról azonban csak akkor beszélhetünk, ha ezek a lépések folytatódnak és kiteljesednek. A program legnagyobb pozitív hatása az lehet, hogy kikényszerít további intézkedéseket. Ha be akarják tartani a terveket, a bevételek csökkenése miatt szükségképpen csökkenteni kell a kiadásokat. Ez pedig tartósan csak a közigazgatási, önkormányzati, egészségügyi rendszer átalakításával lehetséges. Csökkenteni kell az állami alkalmazottak és a 3200 önkormányzat számát. Nem attól lesz Magyarországon fejlett az önkormányzatiság, hogy sok helyhatóság működik a maga bürokráciájával. Le kell építeni az állam nagy apparátusát ahhoz, hogy tartósan csökkenteni lehessen a közterheket. El kell érni azt, hogy a dolgozók legalább az 51 százalékát megkapják annak, amit alkalmazójuk rájuk költ. Én a bérekben megjeleníteném az összes közterhet, és aztán vonnám le - hadd lássák az emberek, menynyit kell nekik az állam és az egészségügy eltartásáért dolgozniuk. Akkor talán könnyebb lenne társadalmi támogatást kapni a nagy érdeksérelemmel járó, elodázott lépések megtételéhez. Háromszázezer forint bruttó bérköltségből ma alig százezer marad meg a munkavállalónál.
- Lát-e előrelépést a képzési rendszer átalakításában? Ma már mindenki arról beszél, hogy ez az egyik legnagyobb gátja a gazdasági fejlődésnek, a további termelő befektetések Magyarországra vonzásának.
- Szlogenek szintjén valóban slágertéma lett a szakképzés, de ezen túl nem látok változást. Hiába van meg a növekedési lehetőség, ha ehhez nincs elég szakképzett munkás. Most minden politikai erő a jó szakmunkások fontosságáról beszél, de miért vesztegettünk el újabb két évet? A diplomások túlképzésén sem változtattunk. Ontjuk a diplomásokat, az állam ingyenes képzéssel, diákhitellel olyanok tanulását is fizeti, akiknek a szaktudására már nincs szüksége. Ráadásul attól még nem lett több jó oktató, hogy több lett az oktatott, ez pedig a diploma leértékelődéséhez vezet. Az új szakmunkások és új diplomások aránya tartósan felborult: egy szorgalmasra jut hat okos.
- Az adhat okot optimizmusra, hogy az előző választás ígéretversenye helyett most a pártok az adóreform, az olcsóbb állam és a képzés átalakításának szükségességéről beszélnek.
- Az előző választás ígéretbajnoksága és annak beteljesítése nagy hiba volt, ezzel lényegében fedezetlen váltót bocsátottak ki a politikusok. Az állami túlköltekezés miatt alakult ki a mai helyzet, amelyet gazdálkodási válságnak tartok. A magyar gazdaság erejét mutatja, hogy még ezt is képes volt átvészelni. A növekedés azonban dinamikusabb lehetne, ha sikerülne kordában tartani az állami kiadásokat. Ma valóban az látszik, hogy a nagy pártok mindegyike lényegében ugyanazt akarja, de legalábbis ugyanarról beszél. Éppen ezért itt lenne a lehetőség, hogy a négy párt leüljön, és megállapodjon a legfontosabb tételekről. Ez megkönnyítené ezek mihamarabbi végrehajtását. Ezzel nem érdemes megvárni a választásokat, hiszen addig csak telik az idő, ebből pedig már eddig is éppen eleget elvesztegettek.
- Az euró mielőbbi bevezetése minden nagy párt zászlaján ott van. Mennyire tartja fontosnak az euróra való átállást?
- Nem vagyok európárti, mert az euró és az euróövezet nem egy sikertörténet. Nem tartanám tragédiának, ha nem 2010-ben vezetnénk be az új pénzt. Nem ez a legfontosabb, hanem a növekedés és a felzárkózás. Ha ezt gátolja az eurókritériumok elérése, akkor az előbbinek adnék elsőbbséget.
- Az elmúlt évek vesztes és nyertes magyar meccsei után most egy igazi nagypályás mérkőzésbe, a Ferihegyi repülőtér megvásárlásába akar beszállni az OTP-vel, a Mollal és egy olasz reptér-üzemeltetővel karöltve. Mit akar tenni a Budapest Airporttal, ha megszerzi?
- A Ferihegyi repülőtér sorsa stratégiai kérdés, ha lemarad a régiós repülőterek között folyó versenyben, az a magyar cégeknek és a gazdaságnak fáj a legjobban. Ezért tartom fontosnak, hogy nemzeti tulajdonban maradjon, amire a pályázók közül csak mi kínálunk lehetőséget. Ez nem jelenti azt, hogy az üzemeltetését ne kellene a legprofesszionálisabb kezekbe adni. A legjobb működtető kiválasztására az állam nem alkalmas. Ha mi nyerünk, akkor nemzetközi pályázatot írunk ki a reptér üzemeltetésére, amelyen a mi olasz konzorciumi tagunk is egyenlő eséllyel indulna a többiekkel. Ezzel a modellel lehet elérni azt, hogy a repteret úgy lehessen professzionálisan és olcsón működtetni, hogy közben a fejlesztése a hazai érdekeknek megfelelően valósuljon meg, és nem lesz globális légi közlekedési megfontolások játéka. Csak a mi konzorciumunk tudja biztosítani, hogy a privatizáció után az állam kezében maradó 25 százalékos részesedés ne értékelődjön le. Bár ezt Magyarországon kevesen hiszik el, egy tőketulajdonos is szeretheti a hazáját. Engem ez is motivál. Természetesen profitot akarok elérni az üzleten, de nem ez az egyetlen szempont. Nekem itt van a vagyonom jelentős része, nem mindegy számomra, hogy regionális központtá fejlődik-e Ferihegy. Ha igen, az nekem és a magyar gazdaságnak egyaránt újabb üzleti lehetőségeket hoz.
