A Tel-Avivban élő nő magyar fővárosról írt webnaplója bekerült a legjobb száz blog közé a hvg.hu által meghirdetett Golden Blog-versenyen. Az olvasók és egy szakmai zsűri döntése alapján július 19-én derül ki, hogy hírblog kategóriában elnyeri-e a legjobb magyar hálónapló díját. A szerző stílszerűen e-mailben válaszolt kérdéseinkre.

- Fedje fel egy kicsit a "rejtélyes" bloggert, E.M.A.-t!

- Éppen hogy semmi rejtély nincs benne - ez a valódi nevem rövidítése: Eva M. Amichay. Sosem írtam álnéven! A blog első bejegyzésében közöltem a nevem és azt is, hogy ki vagyok. 1975-ben diplomáztam mint városgazdász, 1982-ben mint gazdaságpolitikai újságíró. Mindkettőből Budapesten. 1985-től élek Izraelben. Hogy mivel foglalkozom? Egy nagyinterjú terjedelme is kevés lenne felsorolni, de írok róla rendszeresen a blogjaimban.

- Vannak politikai ambíciói. Mikor lesz Budapest polgármestere?

- Sosem akartam politikus lenni, de Budapest mai állapotában csak a főpolgármesteri pozíció teszi lehetővé, hogy a terveimet megvalósítsam. A jövő évi választások miatt költözöm rövidesen Budapestre. Egy év elég kell hogy legyen ahhoz, hogy bebizonyítsam a város lakóinak: a jó polgármester nem politikus, hanem jó szakember.

- Egyik NOL-os blogjában bírálja, ahogyan Izrael megjelenik a magyar lapokban.

- Mindegyikben bírálom az újságírást. Ugyanaz dühít: a slamposság, a kellő felkészültség hiánya, a pontatlanság. Izrael esetében ez azért bosszant különösen, mert Magyarországon a szocialista rendszerben követelmény volt a hazugság. A szabad sajtó nem bír leszokni a régi beidegződésekről. Ugyanaz a mantra - szerintem bele sem gondolnak a szavak igazi értelmébe. Igazolásképpen ott a teljesen prostituálódott nyugati, baloldali sajtó. Izraelről még mindig nagyon kevés hiteles információ jelenik meg a magyar sajtóban.

- Ön szerint a blogírás forradalmasíthatja az újságírást?

- A kommunikáció időről időre változik. Voltak korok, amikor egy regény rengette meg a világot. Az újságírás a huszadik század első felében élte virágkorát, azóta egyre jobban összefonódik a politikával és a tőkével. Már nem a demokrácia őrzőkutyája. A blog szabad! Nem tesz szívességet a szerkesztő, ha leközli az anyagot, nem kell a nagybácsi protekciója ahhoz, hogy bekerüljünk a lapba. Senki nem húzza meg, amit írok, vagy teszi át a hangsúlyt, forgatja ki az értelmét. Az információ már nem monopólium, a CNN-császárságnak vége! A blog a mai legdemokratikusabb írásforma. Szerintem teljesen újraszervezi a kommunikációt, a társadalmi hatása is felmérhetetlenül nagy lehet. Petőfi verset írt 1848-ban, a XX. század elején újságcikke jelent volna meg, ma blogot írna.

(Az interjú bővebb változata a www.nol.hu-n található.)

A blogról röviden

A blog röviden az, amit a magyar neve is takar: webnapló. Bővebben: személyes interaktív honlap, amelyet a szerző (vagy szerzők) naplószerűen ír, rendszeresen frissít. A témák sokfélék lehetnek (használták már politikai kampányban is), ám a legnépszerűbbek az úgynevezett "énblogok". Ezek valódi, mindenki által elérhető naplók, ezekben a szerző megírja a vele történt személyes dolgokat, reagál a külvilágra. A szöveget képekkel, linkekkel, multimédiás tartalommal lehet "élővé" tenni. A naplóbejegyzésekhez az olvasó gyakran megjegyzéseket, hozzászólásokat tud fűzni. A weblog, s később a blog elnevezés a web és a log (hajónapló) szavak összeolvasásával született a kilencvenes évek végén. A blogozás terén az évezredforduló után történt nagy fellendülés. Megjelentek a blogokat öszszegyűjtő portálok, az ingyenes blogkészítő szoftverek. 2005 elején a felmérések szerint a webnaplók száma meghaladta a 31 milliót, ám sokuk rövid életű lett. A blog mára jelenséggé nőtte ki magát, az internet meghatározó jellemzője. A blog a szólásszabadság egyik legújabb pillére, közösségeket kovácsol. A blogozás az alternatív újságírás népszerű terepe. Komoly olvasótáborra tett szert az a Salam Pax álnéven író bagdadi fiatalember, aki az iraki háború alatt vezetett webnaplót. Bejegyzéseit később könyv formájában is kiadták. (Z. E.)