Alig várták, hogy hazaérjenek. Otthon aztán megcsörrent a telefon: a kórházból hívták őket, hogy azonnal menjenek vissza, mert a saját kislányuk helyett véletlenül egy idegen kisfiút vittek magukkal.

Sem a kisfiú, sem a kislány szülei nem tettek feljelentést. A sajtó nyilvánossága elől elzárkóznak, nevüket a kórház a személyiségi jogaikra hivatkozva nem adja ki. Annyit lehet róluk tudni, hogy a kislányos anyuka jászberényi, a kisfiús pedig egy környékbeli településen lakik.

A kérdés persze az: hogyan történhet ilyen fatális tévedés?

A jászberényi kórházban minden újszülött karjára azonos színű szalagot tesznek. Ezen csak a nevük szerepel - tudom meg dr. Kárteszi Mártától, az intézmény főigazgatójától. A néhány napos kórházi tartózkodás után az anyát a szülész-nőgyógyász, a csecsemőt a gyermekgyógyász bocsátja el. A babát az újszülöttekkel foglalkozó ügyeletes ápolónő adja oda az édesanyának, a karszalagot nem veszik le a kicsi karjáról. Kárteszi Mária azt mondja: az ominózus napon egy tapasztalt, huszonhat éve az újszülöttosztályon dolgozó ápolónő volt az ügyeletes, aki rutinszerűen adta ki a csecsemőt. Fatális véletlen, hogy a kislány helyett egy - nagyon hasonló vezetéknevű - kisfiút adott oda a hazainduló szülőknek. Az eset úgy derült ki, hogy nem sokkal ezután szoptatásra vitték a többi újszülöttet, s a kisfiú anyukája jelezte: nem a saját csemetéjét kapta meg. Így gyorsan telefonáltak a másik baba szüleinek, s fél órán belül visszacserélték a gyerekeket. A kórház elnézést kért, s noha egyik szülő sem tett feljelentést, az ügyben hivatalból fegyelmi eljárást indítottak, hogy a későbbi hasonló eseteket elkerüljék. A vizsgálat és a felelősségre vonás a főigazgatónő szerint még napokig elhúzódhat.

Baksai István, a szolnoki Hetényi Géza megyei kórház - korábban szülész-nőgyógyászként tevékenykedő - főigazgatója szerint hiába jó a rendszer, ott, ahol emberek dolgoznak, fennáll a tévedés veszélye. Úgy vélte: a kórház javára írható, hogy a félreértést rövid időn belül felismerték és korrigálták. Egy szegedi klinikán dolgozó gyermekgyógyász azt mondta: náluk nagyon szigorú az azonosítási rendszer, a fiúgyerekeket kék, a lányokat rózsaszín karszalaggal látják el, amelyen a nevükön kívül több, az azonosításukra alkalmas adat is szerepel. Amikor kiadják a babákat, az édesanyjuk előtt azonosítják őket a szalag alapján, amit ott a helyszínen le is vesznek róluk. A karszalag később bekerül a kórházi dokumentumtárba.

Dene Orsolya, kecskeméti kismama a harmadik gyermekével van otthon. Azt mondja: számára furcsa, hogy valaki négy-öt nap együttlét és szoptatás után nem ismeri fel a gyerekét. - A legkisebb fiam alig kétnapos volt, amikor az újszülött osztály mellett elhaladva, számos baba közül megismertem - meséli.

- Isten őrizzen attól, hogy elítéljünk, netán minősítsünk bárkit, akivel anyaként ez a félreértés megtörténik - óv Ranschburg Jenő gyermekpszichológus. Hozzáteszi: az anya-gyermek viszony, a mély lelki kötődés csak a közhiedelem szerint alakul ki rögtön a szülés után - a tudomány és a gyakorlat viszont azt mutatja, hogy az igazi egymásra találásra az anya esetében több napot, míg a csecsemőknél akár néhány hónapot is várni kell. Ranschburg Jenő elmondja, hogy pályája során számos hasonló esettel találkozott. Előfordult, hogy maga az anyuka választotta ki a többi csecsemő közül - rosszul - a sajátjának hitt gyereket, amikor meg akarta őt mutatni a rokonoknak, s csak az azonosító név elolvasása után jött rá a tévedésre.

Ranschburg professzor szerint tudományos adatok igazolják, hogy egy csecsemő, ha két hónapos kora előtt elveszti szüleit, és szerető befogadó családra talál, lelki sérülés nélkül éli át ezt az eseményt. Az a negyedóra, félóra, amit az elcserélt jászberényi újszülött egy másik anyuka ölében töltött, semmilyen nyomot nem hagy majd a lelkében, s a szülők is gond nélkül feldolgozhatják ezt a félreértést.