Földi szakmai karrierjének - igaztalanul, oktalanul és ostobán - a Horn-kormány nemzetbiztonsági korifeusai vetettek véget; az okot vagy ürügyet a Nyírfa-ügy szolgáltatta. Amennyire ezt tudni lehet, az akkori hírszerző ezredes, szolgálati kötelességét teljesítve, "bizonyos kapcsolatok" felderítése közben MSZP-s érdekeltségekbe ütközött, és ezt volt botor dokumentálni is. (Aki többet akar tudni, olvassa el a kor Nyírfa-irodalmát.) A bosszú olyképpen teljesedett be rajta, hogy egészen friss külszolgálati - szakmai - pozíciójából visszahívták, és egzisztenciálisan tönkretették. Körülbelül ez az a pont, amikor Földi távolodni kezdett attól a közegtől, ahol szocializálódott. Csalódottságát azzal kompenzálta, hogy - szabad és sokak számára csábítóan bennfentes ember lévén - átevezett a Fidesz vizeire. Ekkor és innen indult a Defend Kft. története: a volt ezredes saját tőke nélkül, de az új hatalom nagyon is gyakorlatias (állami megrendelésekben testet öltő) rokonszenvét élvezve egyik pillanatról a másikra a magyar őrző-védő szakma cézárja, sok száz alkalmazott főnöke és sok milliárd forint behajtója lett. Talán csak ő maga nem hitte, hogy a hirtelen jött birodalmat el is lehet tüsszenteni: ha vége a politikai rokonszenvnek, vége a megrendeléseknek is. A végső tüsszentésben olyasvalaki volt a partnere, akit hozzá hasonlóan kivetett magából a szülői közeg (hogy miért, az külön történet): Csintalan Sándor, az MSZP volt ügyvezető alelnöke. A Defend Kft. ilyenformán két csalódott, kiábrándult és az üzleti életben járatlan ember kezén múlt ki - nem elsősorban az érintettek hibájából. A futóhomok természete miatt.

De most fordítanék a történeten. Földi maga mondta el, hogy Boross Péter volt miniszterelnök, volt titkosszolgálati majd belügyminiszter a "keresztapja". Mármint az MDF-ben. Ez nagyon is hihető. Boross ugyanis, amikor a néhai Antall József megbízta az "érzékeny területek" irányításával, hacsak be nem szorították (politikai értelemben) a sarokba, mindig kész volt együttműködni a pártállam hírszerző és elhárító apparátusának azokkal az (örökölt) embereivel, akik fiatalok voltak, s akikben szakmai lehetőséget látott. Boross, ellentétben neofita kollégáival, tudomásul vette, hogy mesterségről van szó, nem pedig pártelkötelezettségről; továbbá, hogy a szakmai tudás egyik percről a másikra nem pótolható. Közmondásosan lojális volt a szaktudás iránt; akit csak lehetett, akiben látta az érzéket és tehetséget, azt használta, feltéve, hogy az illető kész volt a viszonzásra.

Földi László, pestiesen szólva, megjárta az MSZP-t és a Fideszt, s végül kikötött egykori mentorának önállóságért küzdő pártjánál, ahol nem biztos, hogy tisztában voltak azzal, amit tettek. Földi személyében rehabilitálta és maga mellé vélte állítani az államélet legérzékenyebb "szakmáját". Innentől kezdve - MDF-szemmel - üres és álságos szócséplés arról beszélni, hogy ki, milyen fokon szolgálta az előző rendszer titkosszolgálatait. Mondhatni erre, a Fidesz is tudta, kit állít a Defend élére. De ez mégis más. Az MDF odáig merészkedett, hogy az MSZP és a Fidesz "kitaszítottjának" eminens szerepet juttatott, ahol az illető - gyanúm szerint - helyt fog állni. Mi is a kampányigazgató dolga? Forrást szerezni. Erre a célra egy "hálózati ember" - nem ember, vezető - kifejezetten alkalmas személy.