Sokan mondhatnák el manapság ugyanezt. Egy ismerősöm a Velencei-tó partján, én speciel a pesti belvárosban. Az én "diszkóm" a Citadellán van, onnan árad le, pedig én a Dunától a negyedik utcányira vagyok, csak hát rálátok a randán lilára kineonozott műemlékre. Legalábbis ha jól emlékszem, akkor műemlék volt, amikor az ominózus teraszt lebonttatták. Az (esztétikai) környezetszennyezésnek számított (persze az is volt), a hang (meg a lila szín) úgy látszik, nem.

Országszerte ez a helyzet a fortélyos módon túl könnyen engedélyhez jutó diszkókkal meg a zajjal. Valahogy az istennek sem akarják szennyezésnek elismerni. Ha meg valaki mégis harcba indul ellene, kiderül, hogy az istenadta hullám anynyiféle hatósághoz tartozik, hogy amíg mindegyik elfogadja a káros hatást, addig legalábbis belesüketül a panaszos. Néhány éve ugyanez volt a Margitszigeten üzemelő diszkóval, akkor annak zajától bolondultak meg a Szent István parknál lakók. Hiába, a víz kiválóan viszi a hangot.

Kár, hogy a Citadella a Parlamenttől messze van, mert akkor legalább valamelyik politikusnak felkeltené a figyelmét, mondjuk felébredne tőle egy éjszakába nyúló ülésszakon. Így nincs sok esély, legfeljebb a pesti rakparton éjszakázó turistahajók lakói gondolhatják, de vidám nép ez a magyar!