Hétfőn senki sem bukott meg, tegnap azonban az orosz Oleg Petrov "fennakadt" a szűrőn: vérében a megengedettnél magasabb volt a vörösvértestek aránya. Ez önmagában nem számít doppingolásnak, ugyanakkor arra utalhat, hogy esetleg tiltott szernek minősülő eritropoetinnel (EPO) élt. A szabályok szerint magas hematokritszint esetén kötelező pihenőt tartani, ennek folytán Petrov elköszönt az idei Tourtól.

Történt még egy váratlan esemény: a helyi gazdák tiltakozó akciót és ezzel kapcsolatos útlezárást helyeztek kilátásba, ezért a biztonság kedvéért a rajtot Grenoble-ból áthelyezték az onnan 11,5 kilométerre fekvő Brignoud-ba. Az eredetileg elképzelt 192,5 kilométeres táv ezzel 181 km-re rövidült, ám a versenyzők így sem voltak irigylésre méltó helyzetben, hiszen ez az etap volt az idei Tour első igazán "hegyes" része. Százhetvennégy kerekes vágott a távnak; az első bő héten tizenöttel csökkent a mezőny: volt, aki önszántából adta fel, és volt, akinek megmondták, hogy adja fel... Az eredeti huszonegyből már csak nyolc olyan csapat akad, amelynek mind a kilenc kerekese versenyben van.

A tizedik szakasz végül mintegy ötvenperces késéssel kezdődött, mert a gazdák azért próbálkoztak... Néhány bátortalanabb kísérlet után heten - a francia Brochard, az ukrán Krivcov, a holland Posthuma, a spanyol Isasi és Sanchez, valamint két olasz, Bortolami és Facci - megszöktek a többiektől. Ez volt aztán a vegyes társaság; heten - hét csapatból. Egyórás "tekerés" után a szökevények előnye 10 perc 40 másodperc volt a mezőny előtt; ekkora különbség még nem mutatkozott az idei Touron üldözők és üldözöttek között. Az lett volna az igazán legényes, ha a bátrak végigvitézkedik a távot egészen Courchevelig, ám azoknak lett igazuk, akik szerint korai volt a szökés.

Mire az élen állók felértek az etap két I-es kategóriás hegye közül az elsőre, az 1967 méter magasan található Cormet-de-Roselend-re, előnyük három perc negyven másodpercre zsugorodott. ("A pionír dicsősége" Laurent Brochard-é, aki tizenöt ponttal gazdagodott.) A zöm élén haladó csapat, a Discovery Channel "vízhordói" állhatatos tekeréssel igyekeztek a szökevények nyakára hozni Lance Armstrongot, miközben a sárga trikót viselő Jens Voigtot a CSC-sek mintha magára hagyták volna. Egy időre kiesett a munkából a DC-sek ukránja, Jaroszlav Popovics, aki éppen az egyik CSC-s autóval ütközött, és a találkozóból ő jött ki rosszabbul. Közben Brochard és Sanchez meglógott a másik öttől, akihez - már csak azért is, hogy újra heten legyenek... - a német Jaksche és a spanyol Pereiro csatlakozott. Egységben az erő jelszóval a szökevények két szökevénye bevárta a másik hetet, így negyven kilométerrel a cél előtt kilencen tartották egymásban a lelket ismét tekintélyesnek mondható, négy és fél perces előnnyel a "discoverysek" előtt. Amikor nekifeszültek a nap második I-es kategóriás hegyének - huszonkét kilométer 6,5 százalékos emelkedőn, huhh! -, a differencia már csak három és fél perc volt.

Ahogyan fogytak a kilométerek, úgy zsugorodott a különbség is. Krivcov defektet kapott, Brochard elfáradt, maradt Jaksche és Pereiro, aztán már ők sem, onnan kezdve minden a hatszoros bajnok körül forgott. A "hálátlan" Armstrong ugyanis tizenöt kilométerrel a cél előtt állva hagyta csapatát, és negyedmagával - a hegyi menő Rasmussennel, továbbá a spanyol Valverdével és Mancebóval - meglépett a többiektől. (A sárga trikót átmenetileg viselő Voigtra például negyed óránál is többet vert...) A végén még egy huszáros hajrára is maradt erő, nyert Valverde; Armstrong alighanem megelégedett azzal, hogy visszaszerezte a sárga trikót, és óriási lépést tett a végső győzelem felé.

A szakasz végeredménye: 1. Valverde (spanyol), 2. Armstrong (amerikai), 3. Rasmussen (dán), 4. Mancebo (spanyol), 5. Basso (olasz), 6. Leipheimer (amerikai).

Az összetett pontversenyben: 1. Armstrong, 2. Rasmussen, 3. Basso, 4. Moreau (francia), 5. Valverde, 6. Leipheimer.

Armstrong forever