Győzelem?
Győzelem? Annyiban mindenképp, hogy ma már legalább mindenki tudja, egy átgondolatlan jogszabály miatt komoly előnyhöz juthatnak a tavaly érettségizettek az idén maturálókkal szemben. A Városmajori Gimnázium szülői munkaközösségének elszánt kampánya révén az is megértette, akinek nincs a környékén érettségiző, hogy a pontszámítás anomáliái miatt a tavaly érettek ajándék pontokat kaphatnak a rendszertől, így maguk mögé utasíthatják a most vizsgázókat. Ráadásul nem elégedtek meg az igazságtalanság elismertetésével, hanem, ahogy mondani szokás, "felszínen tartották a témát". Amikor a miniszter azt ígérte, a keretszámok korrigálásával köszörüli ki a csorbát, ők a teljes adathalmaz nyilvánosságra hozatalát kezdték követelni, hogy ellenőrizhessék az ígéret végrehajtását is. Bizalmatlanságuk érezhetően egy pillanatra sem csökkent.
Győzelem? Bár az Alkotmánybíróság megállapította az esélyegyenlőtlenség tényét, azt is hozzáfűzte: a felvételi vizsgára és az érettségire vonatkozó rendeletek nem alkotmányellenesek, ezért azokat megsemmisíteni nincs ok. A rendszer finomítására azonban szükség van. Ezt diktálja persze a józan polgári belátás is, hiszen a kétszintű érettségi premierje pont olyan volt, mint minden új rendszeré - felszínre hozta az összes rejtett hibát. A vérlázító - és vélhetően örökre homályban maradó - "tétellopási ügy" a lebonyolítás hiányosságaira hívta föl a figyelmet, a feladatoktól való kezdeti félelem, majd a vád, hogy túl könnyűek voltak, pedig azt mutatta meg, hogy az újjal szembeni ellenérzés nehezen legyőzhető indulat. Mindezen azonban túl vagyunk, az Alkotmánybíróság verdiktje pontot tett az ügyre. Már tényleg csak a ponthatárok és a keretszámok meghatározása van hátra.
Győzelem? Józanul visszatekintve alighanem úgy fogjuk látni, igen. Amikor majd lehámlik erről az egészről az aktuálpolitika máza, amikor elfelejtjük, hogy az érettségi ebben az évben nem a diákok felkészültségének, hanem a kormány alkalmasságának próbaköve lett, akkor ráérünk majd foglalkozni magával a vizsgával is. Akkor majd elgondolkodhatunk azon, hogy mindent egybevéve milyen remek gyerekeket neveltünk e zűrös országban. Olyanokat, akik használják az eszüket, ha kell, képesek adatokat és szövegeket elemezni, tényekből következtetéseket levonni, és nem csak a megtanult adatok szajkózására alkalmasak. Az új érettségi éppen ezt bizonyította.
Győzelem? Innen nézve igen. A kérdés csak az, hogy a városmajori gyerekek meg a náluk egy évvel idősebbek képesek lesznek-e annak megélni. Mert az ő szájízük azért igencsak keserű lehet. A botrány, az újraírás, a feladatok lefitymálása után vizsgának talán, érettséginek nemigen mondható az idei megmérettetés. Az ember egy ilyen felemás tortúra után aligha érzi úgy, hogy pontot tett valami végére. Ha bekerül az egyetemre és ha nem, mindig ott mocorog majd benne a kisördög, hogy vajon minden rendben, igazságosan ment-e.
Úgy lesznek ezzel ők is, mint a '89-es "matekbotrányos" évfolyam. A 2005-ös alkotmánybíróságosok.