Az eddig irányadó magyar gondolkodás szerint ugyanis ez így igazságos. Egy versenyző világban annyid van, amennyit kiharcolsz magadnak. Nincs villany a házadban, és petróleumlámpával világítasz a XXI. században? Nyilván azért, mert nem voltál elég versenyképes. Tudsz élelmet termelni, de nem tudod eladni? Nyilván, mert kicsi a birtokod, nem vagy elég tőkeerős. Ha fiatal vagy, hagyd abba az egészet, menj el valamilyen ipari központba, próbálkozz ott! Ha öreg vagy, üldögélj otthon, míg meg nem szűnik a faluban a posta, a gyógyszertár, el nem költözik az orvos, és a kistérségi kegyeleti kft. ki nem visz a temetőbe.

Hogy az Európai Unióban arról beszélnek: lakóhelytől függetlenül mindenkinek joga van az egyenlő esélyekhez? Magyarországon ez úgy hangzik, mintha valamilyen nyugdíjas kommunista nosztalgiázna. Hogy a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke azt mondja: a vidék nemcsak azok számára jelent hasznot, akik ott élnek, hanem az egész társadalom számára? Glatz Ferenc szerint nemcsak az a fontos, hogy legyen élelem a boltban, hanem az is, hogy Magyarország mezőgazdasági területeit megműveljék, rendben tartsák. A mostaninál is mennyivel több parlagfű teremne, ha nem szántanának, nem vetnének, mert úgyis gazdaságtalan az egész a brazil csirkeimporthoz képest!

Úgy gondolom, túl messzire jutottunk a rövid távú haszon és a hosszú távon jelentkező költségek világában. Nemrég végigmentem azon a földúton, amelynek helyén gyerekkoromban az ásotthalmi kisvasút sínpárja futott: a tanyák udvarán nem disznók epreznek, hanem autóroncsok rozsdásodnak, elöregedett, szakadt fóliákat rángat a szél. Az a terület, amely az alföldi táj háborítatlan természeti világa lehetne, az ország szeméttelepévé vált. Biztos vagyok benne, hogy akármennyibe kerül is, valakinek egyszer el kell hordania onnan azokat a roncsokat.

Ahogyan a természeti környezetet, úgy a megsérült emberi közösségeket is rendbe kellene tenni, hogy alkalmasak legyenek funkcióik betöltésére. Tájfenntartás és mezőgazdaság, élelemtermelés és a megújuló energiaforrások előállítása, az egyes helyek kulturális értékeinek megőrzése, a biodiverzitás fenntartása - rendkívül bonyolult gazdasági és társadalmi rendszer működtetését igényli. Hernádon, a tegnap tartott vidékfejlesztési fórumon a kormányfő úgy fogalmazott: a vidéknek egyszerre kell utat és közösséget építenie. A Fidesz ezúttal visszafogottan és viszonylag konstruktívan reagált - ők is mulasztottak korábban, a következmények pedig őket is nyomaszthatják. Géczi József Alajos képviselő, a vidékpolitika "házalója", ahogyan önmagát nevezte, egy korábbi nyilatkozatában arról beszélt: a pártok, a szakma és a civil szervezetek részvételével felálló Nemzeti Vidékpolitikai Tanács egyfajta nagykoalíciót jelenthet.

Tény, hogy nem egyetlen ciklus alatt romlott el a helyzet, s ha kialakul közös akarat, az érdemi változáshoz akkor is több kormányzati periódusra lesz szükség. Függetlenül attól, hogy éppen ki van kormányon. Legelőször azonban valakinek el kellene végre kezdeni.