Hamaranna és Zöld Tara a Nol-vitafórumában
Részletek Hamaranna India Gyógyszállójóból
"Nem tehettük meg, hogy ellenálljunk bárminek is. Fatalista hangulatban voltunk az út első pillanatától kezdve, és most, hogy az utolsó perceinket töltöttük együtt, ez szinte kötelező volt. Így a rendelt italokkal együtt megérkezett az asztalra a kóstoló is. Egy kövér zacskónyi fű. Úgy negyed kiló oregánó. Ránézésre egész Hampi elintézhette volna magát vele. Kettőnknek nemhogy sok volt, hanem elképzelhetetlenül rengeteg. Kerek szemekkel bámultuk. Nagyjából két vacsora árába került, és a kedves vendéglátónk ránk akarta sózni az egészet. Annyira megdöbbentünk, hogy kénytelenek voltunk időt kérni. Az rendben volt, hogy bármire is vágytunk az út alatt, az előbb-utóbb megérkezett, de hogy így és ennyi? Ezt már nehéz volt felfogni." A teljes bejegyzés
"Örülni például annak, hogy a falu közepén van egy hatalmas, mély árok, amiben kiváló trágya terem. A szennyvizekből összegyűlt iszap ugyanis a banán legnagyobb barátja. Először azt hittem, hogy téglát égetnek ki belőle, vagy vályogot vetnek. De nem. A dagonyában úgy ötven ember állt. Kis, lapos edényekben adogatták kézről kézre a büdös iszapot, amit aztán kocsira raktak, és vittek tovább a banánültetvényekre. A természet körforgását követve hordták a szart a babánra. Hogy aztán újra megegyék. Sokáig bámultam őket, jókedvűen csinálták, heccelődtek közben, és egyáltalán nem érdekelte őket, hogy tífuszban, vérhasban vagy más hangzatos fertőzésben fürödnek egész nap. A kaka aztán fontos fordulópontja lett az utazásunknak is. Pontosabban a Fridáé. Eszembe se jutott volna, hogy egy szimpla emberi szükséglet miatt borul ki nálunk a bili, és kezdődik el egy másik utazás." A teljes bejegyzés
"Fanzy néhány óra múlva már kedveskedő üzenetekkel bombázott, én pedig nem álltam ellen a közös élményeknek. A hosszú hétvége a randizgatás jegyében telt. Messziről kerültünk mindenféle testi kérdést, mígnem eljött az utolsó este. Már biztos volt, hogy másnap Fridával a nyakunkba vesszük a szárazföldet, Fanzy pedig repült vissza Bombayba, úgyhogy ez volt az utolsó alkalom, hogy együtt legyünk. Különösebb szenvedélyt nem tápláltam iránta, de hagytam, hogy kísérgessen. Ráértem. Nagyon igyekezett a kedvemben járni, még azt is felajánlotta, hogy ha már hazafelé tartunk Fridával, szívesen elkalauzol minket Bombayban, van egy lakása is, ahol csak néhanap fordul meg, azt szívesen átengedi arra az időre." A teljes bejegyzés
Részletek Zöld Tara És Te, ébren vagy? című blogjából
"Most az egyszer komolyan.
Valahányszor bátorkodom világpolitikáról véleményt nyilvánítani, néhány blogtárs mindig lesöpör, hogy ehhez nem értek, meg amúgy sem csinálok semmit, csak a szám jár, úgyhogy maradjak nyugton a zöldségeimnél. Persze, már amikor belefogok az írásba, tudom, hogy ezzel megint csak vitát generálok, ez a terep már csak ilyen.
De most egy kicsit meguntam ezt az észosztást. Talán ott kezdődnek a félreértések, hogy nem ismerjük egymást, csak annyira, amennyire betekintést engedünk a magunk világába, vagyis amennyit leírunk a kis életünkből. Vannak bloggerek, akikről semmi személyeset nem tudhatunk meg, talán ők a legkritikusabbak. Másokról már a blog legelején kiderül, hogy nehéz az életük, és hogy a szakmájukban mekkora teljesítményt nyújtanak, ők ezzel bástyázzák körbe magukat. Aztán vannak, akik szinte csak az érzéseikről írnak, őket lehet a legjobban piszkálni." A teljes bejegyzés
"Azt mondja a főnököm, hogy menjek fel ma este az Avasi pincesorra, ott lesz Faludy György, csináljak vele interjút. Hétre érkezem a fotóssal, a pincében a házigazda és barátai a mesterre várnak. Pirosposgás öltönyös-bajszos ötvenes urak, mindenki ismer mindenkit, kivéve zt, úgyhogy körbemegyek, bemutatkozom. Mint szép lassan kiderül, van itt festőművész (a képei az emeleti étteremben megtekinthetők), önkormányzati képviselő, fogtechnikus, ács, könyvkereskedő.
A mester még az író-olvasó találkozón van, amit a könyvhét alkalmából szervezett a helyi könyvtár. Mi vagy húszan a pince bejáratánál várakozunk. Amint felkanyarodik a mestert szállító autó, a lilamellényes cigányzenészek rázendítenek, mindenki meghatódottan mosolyog, a vendégek kiszállnak a kocsiból, villognak a fényképezők, na persze elém azonnal beáll két operatőr és a fotósunk." A teljes bejegyzés
Szerető Szívek Klubja 4. - Egy pasi illata
"Este volt, a szeri előtt az autóban ültünk, és nevettünk valamin, amikor váratlanul megcsókolt. Na jó, nem váratlanul, nagyon is vártam már. Aztán mint aki nem a maga ura, riadtan rámnézett, és azt mondta: de nekem gyerekem van! Tudom, mondtam, és megcsókoltam.
De inkább kezdjük a végefelé, távlatosan. Aztán majd ráközelítek, ha bírok.
Sose jártunk nyilvános helyekre, mindig csak egy eldugott belvárosi kávézóba. De egyszer, amikor már érezhette, hogy el fogok tűnni, talán hogy maradjon valami hétköznapi emlékünk is, kitalálta, hogy menjünk le a Balatonra. Valahol megebédeltünk, aztán kifeküdtünk a strandra. Utáltuk a tömeget, de akkor lényegtelen volt, újságot olvastunk egymásnak, összebújtunk, csókolóztunk, mint a többi szerelmespár. Fürödtünk is, de neki túl hideg volt a víz. Tudtuk, hogy ez az első és utolsó ilyen napunk, és ettől volt benne valami mélabús előre-nosztalgikus.
A szeretősdi azért jó, mert minden együtt töltött percet pirosbetűs ünnepként élsz meg. Nincs bajod a másikkal, csak örülsz, ha veled van." A teljes bejegyzés
A Golden Blogon versenyben lévő bloggereinkre - Zöld Tara, Hamaranna, E.M.A. - itt szavazhat.