A NOL cikksorozatban ismertette az "Éghajlatváltozás a világon és Magyarországon" című friss tanulmánykötetet, amelynek szerkesztője a vitafórum vendége.

1. rész: Gyakoribbá válnak a természeti csapások: áradások, aszályok
2. rész: Változékonyabb időjárás és a szélsőségek gyakoribbá válása várható
3. rész: Melegebb és szárazabb nyarak - aszályok és özönvízszerű esők
4. rész: A jégkorszakról szóló vízió túlzó feltételezésnek tűnik
5. rész: Az árvíz, a belvíz, az aszály és a fagykár egyaránt súlyos károkat okozhat

Köszönöm az eddigi kérdéseket, és szeretettel várom a továbbiakat. Kezdjünk akkor bele!
Takács-Sánta András

aham: Lehetségesnek tartja-e, hogy már réges-régen megvan a kőolaj alternatívája, de a gazdasági érdekek erősebbek?

Takács-Sánta András: Mindannyian ismerjük a kőolajnak (valamint az éghajlatváltozásért éppúgy okolható másik két fosszilis energiahordozónak, a kőszénnek és a földgáznak) jó néhány alternatíváját. Különösen az ún. megújuló energiaforrásokat (pl. napenergia) lehet itt kiemelni. Tény, hogy nagyon erős érdekek állnak a fosszilis tüzelőanyagok dominanciájának fennmaradása mellett. Ugyanakkor egyéb akadályok is gátolják az alternatív energiaforrások térnyerését, például infrastrukturális kényszerek. Játsszunk el például azzal a gondolattal, hogy szerzünk valahonnan egy napelemes autót (már ez sem volna egyszerű feladat). Vajon hol találnánk hozzá töltőállomást?

aham: Teljesen laikusként arra vagyok még kíváncsi, hogy a kőolaj nem hiányzik és/vagy nem fog hiányozni a földből? Mint amikor addig-addig szélesítek egy alagutat, hogy a végén összeomlik.

Takács-Sánta András: Ilyen veszély aligha fenyeget.

czabafi: Mivel a melegedést okozó gázok kibocsátásának korlátozását nem lehet kellő sikerrel megvalósitani, nem lehetne eljárásokat találni ezeknek a gázoknak lecsapolására az atmoszférából?

Takács-Sánta András: Először is annyiban pontosítanék, hogy EGYELŐRE valóban nem sikerült kellő mértékben korlátozni az üvegházgázok kibocsátását, de nem állítanám, hogy ez eleve lehetetlen feladat volna. (Bár kétségkívül nagyon nehéz.) Egyébként viszont valóban alternatívát jelenthet a szén-dioxid kivonása a légkörből. Ennek alapvetően két módja van.

(1) Az egyik az erdőtelepítés, hiszen a növények a fotoszintézis során szén-dioxidot vonnak ki a légkörből. Rokonszenves dolog, hiszen számos járulékos haszna is van. Ámde legalább két dolog óvatosságra int bennünket. Egyrészt az erdőtelepítés csak ideig-óráig jelent megoldást, mivel az erdők néhány évtized alatt telítődnek szénnel (azaz a fák összességében már nem nőnek tovább, nem gyarapodik a tömegük). Másrészt egyáltalán nem mindegy, hogy hol telepítjük azokat az erdőket. A magasabb szélességi körökön (különösen a tajgán) ültetett erdők akár még melegíthetnek is (!), mivel a szén-dioxid kivonását fölülmúlhatja egy másik hatás: nevezetesen az, hogy az erdőtelepítés nyomán a földfelszín sötétebbé válik, fényvisszaverő képessége csökken, így több energiát nyel el, miáltal melegszik a felszínközeli levegő. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy az erdők kiterjedése ahelyett, hogy növekedne, rohamosan csökken manapság (elsősorban a trópusi erdőirtások miatt). Ritkán esik róla szó, de ez az erdőirtás a fosszilis energiahordozók elégetéséből fakadóval összemérhető nagyságrendben növeli a légkör széndioxid-tartalmát. Továbbá azt se feledjük, hogy az üvegházgáz-többletből fakadó ember okozta felmelegedésnek csupán nagyjából a feléért felelős a szén-dioxid, a másik feléért egyéb üvegházgázok, amelyek koncentráció-csökkentésére nem jelent megoldást az erdőtelepítés.

(2) Erőművek esetében létezik technológia a kibocsátott szén-dioxid azonnali visszajuttatására a föld alá, vagy óceánok mélyére. Ezt csinálják is már például egy norvégiai erőműnél. Csakhogy itt is rengeteg probléma merül föl, a teljesség igénye nélkül néhány. Egyrészt roppant drága mulatság ez. Másrészt a mellékhatásai kiszámíthatatlanok. Harmadrészt ez is csak a szén-dioxid esetében jelenthet megoldást (l. fenn). Negyedrészt ráadásul csupán az erőművek által kibocsátott szén-dioxid esetében, például a gépjárműveknél nem.

Összességében tehát az mondható el, hogy a szén-dioxid kivonása a légkörből fontos KIEGÉSZÍTŐ megoldás lehet az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, ám önmagában nem elégséges. Vagyis meg kell próbálkoznunk az üvegházgáz-kibocsátások visszafogásával is, bármilyen nehéz dolog is ez.

tanar: A fúziós erőművekkel műanyagokat és éghető gázokat tudunk majd termelni. Mi az igazság, mikor fognak működni?

Takács-Sánta András:A fúziós erőművekről azt szokták mondani, hogy nagy mennyiségű tiszta energiát fogunk tudni előállítani a segítségükkel. Csakhogy. Egyrészt sokan emlegetik viccesen, hogy a fúziós energia, az az energiafajta, amelyet mindig majd ötven év múlva fogunk használni. :) És tényleg, ötven évvel ezelőtt is azt ígérték, hogy majd ötven év múlva, és most is ezt mondják. ELTE-s fizikus ismerőseim szerint alighanem hiú ábránd az egész. Például azért, mert itt a Földön gyakorlatilag lehetetlen a magfúzióhoz szükséges körülményeket teremteni. (Ugyebár a Napban lezajló hidrogénfúzióval próbálkoznak elsősorban. Ott azonban nyilván igen mások a hőmérsékleti- és nyomásviszonyok.) Másrészt érdemes elgondolkodni azon is, hogy vajon jó volna-e nekünk, ha hirtelen megnövekedne a számunkra elérhető energia mennyisége. Az éghajlatváltozáson segíthetnénk a fúziós energiával, ám alighanem új környezeti problémák keletkeznének. Ha végignézzük az ember környezet-átalakító tevékenységének történetét, azt látjuk, hogy amint több energia állt a rendelkezésünkre, fokozódtak a környezeti problémák is. Kiválóan látszik ez a pozitív korreláció a XVIII. század második felétől, amikor is a korábban alig használt fosszilis energiahordozók elkezdtek dominálni.

irriga: Mikor lesz már éghajlatváltozás, száraz meleg nyár, esős tél Magyarországon?
Nagyon tudnám értékelni, ha nem kellene messze utazni 10 napos egyfolytában tartó napsütésért vagy ezer kilométert.

Takács-Sánta András: Tény, hogy pozitív következményekkel is jár az éghajlatváltozás, ám sajnos legalább annyi – sőt, valószínűleg jóval több – negatívval. A kérdését igen könnyen a visszájára lehet fordítani: „Mikor lesznek már gyakoribbak a sok ember halálát okozó erős és tartós hőhullámok, a házakat elsöprő árvizek, a fákat kicsavaró nyári viharok Magyarországon?”. Ilyet nyilván nem kérdezne, pedig ezek is az éghajlatváltozás prognosztizált következményei közé tartoznak.

irriga: A felmelegedés tízezer éve tart - közbülső lehűlésekkel - anélkül, hogy jelentősebb emberi behatás történt volna.

Takács-Sánta András: Ez sajnos tévedés. Az elmúlt bő tízezer év – az utolsó jégkorszak óta eltelt időszak – a globális átlaghőmérséklet tekintetében szokatlanul stabil volt, csak kisebb mértékű melegedések, illetve lehűlések voltak. Nem igaz tehát, hogy ez egy folyamatosan melegedő időszak volna! Ugyanakkor a XX. században mintegy 0,6 Celsius fokkal növekedett a globális földfelszíni átlaghőmérséklet, ami nagyobb mértékű változás, mint amilyet az elmúlt ezer évben bármikor tapasztalhattunk. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület legutóbbi jelentése szerint (amely jelenleg világszerte a leghitelesebb forrásnak számít a klímaváltozás kapcsán, és az összefoglalója olvasható a most megjelent „Éghajlatváltozás a világban és Magyarországon” című kötetben) ezt a melegedést döntő részben az emberi tevékenységek okozták. Szintén e jelentésben olvasható, hogy századunk végéig a melegedés a XX. századinak akár a tízszerese (!) is lehet, méghozzá szinte kizárólag emberi hatásoknak „köszönhetően”.

vitezlaszlo: A világ szén-dioxid-kibocsátásának abszolút csökkenését rövid távon (15-20 év) reálisnak tartja?

Takács-Sánta András: Reálisnak, ám nem túl valószínűnek. Az éghajlat stabilizálásához szükséges csökkenés pedig gyakorlatilag biztosan nem fog bekövetkezni húsz éven belül. (Bárcsak ne lenne igazam.)

vitezlaszlo: A Kiotói Egyezményt aláíró országokban történtek-e már konkrét lépések a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére? Van-e olyan pozitív példa amit más országok elé lehet állítani, ami bizonyítja hogy jelentős társadalmi és gazdasági sokkhatás nélkül lehetséges a szén-dioxid-kibocsátás számottevo csökkentése?

Takács-Sánta András: Csak egy apró pontosítás: nem Kiotói Egyezmény, hanem Kiotói JEGYZŐKÖNYV, amely az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményéhez tartozik. A lényeg: apró lépések már történtek, kiemelném az EU idén januártól működő emisszió-kereskedelmi rendszerét, amely egy piackonform eszköz a kibocsátások csökkentésére. Sokkhatással nem jár, igaz sajnos sok hatással sem igen…

vitezlaszlo: Változott-e az egyezményt aláíró országok szén-dioxid-kibocsátásának mértéke vagy trendje?

Takács-Sánta András