Van egy olyan változata az eseményeknek, hogy nyolcezer férfi és fiú (sok kamasz) legyilkolását a szerbek spontán haragja és bosszúvágya váltotta ki. Tény, hogy a boszniai muzulmán védelem vezetője, bizonyos Naszer Oric, kihasználva az enklávé ENSZ általi védettségét, sokszor "kicsapott" a környező szerb falvakra, s százával ölt meg katonáival szerbeket. (Oricot ma háborús bűnökkel vádolják.) Ugyancsak igaz, hogy két évvel korábban, egy ortodox ünnepen az Oric-félék több tucat helyi szerbet gyilkoltak le Kravica községben. De a srebrenicai akció nem "spontán" bosszú volt, hanem előre kitervelt, pontosan végrehajtott, a nácik kezét idéző ipari mészárlás. A második világháborút követő időszak legsúlyosabb genocídiuma európai földön, amelyre semmilyen kisebb kaliberű "ellenséges" atrocitás nem adhat felmentést.

De nemcsak az eseményeknek létezik különféle optikája, a történelmi gondolkodásnak is van egy sajátos iskolája. Sokan úgy könyvelik el, hogy a srebrenicai rettenetnek "kellett" bekövetkeznie ahhoz, hogy az ENSZ felhatalmazását élvező amerikai légierő, francia és brit tüzérség a tökéletesen terméketlen békefenntartás helyett hadviselő félként lépjen fel a horvát és a bosnyák-muzulmán hadsereg oldalán, s ez utóbbiakat a Horvátországban, illetve Boszniában tevékenykedő szerb erők szétveréséhez, illetve visszaszorításához segítse hozzá. Szó, mi szó, három héttel Srebrenica után a horvát hadsereg kiverte a szerbeket (katonákat és ártatlan civileket egyaránt) a horvátországi Krajinából, a bosnyák hadsereg feltörte Szarajevó és Bihács blokádját, a szerb erők pedig kénytelenek voltak feladni boszniai területi nyereségük csaknem negyedét. Ennek a láncolatnak - ha nincs Srebrenica, akkor a Nyugat tétlen marad a szerb hódításokkal szemben - megvan a maga logikája, csak épp valami olyasmit sugall, hogy a mészárlás egyfajta szükségképpeni ár vagy áldozat volt Bosznia jövendő békéjéért. Holott az ENSZ-erők már Srebrenica előtt is tökéletesen tisztában voltak önnön bénultságukkal; azzal, hogy a békefenntartásnak nevezett valami csak a tehetetlenség kegyes elpalástolására jó.

Más szóval az egész ügy kérdések formájában él tovább. Van, ahol még úgy sem. Téved, aki azt hiszi, hogy a szerbiai és Szerbián kívüli szerbek döntő többsége ma, tíz évvel a "történtek" után kész és képes szembenézni a mészárlás tényeivel. Egy tanult ottani barátom mondta nekem: ha a tévében egy hír azzal kezdődik, hogy Srebrenica vagy megjelennek a gyilkosságokról készült hírhedt videó első képei, az emberek már kapcsolják is ki a készüléket. Őket ne etessék szerb bűnökkel azok, akik feldarabolták Jugoszláviát, és földönfutóvá tettek több százezernyi (horvátországi, boszniai, koszovói) szerbet. Ennyi. Ezért talál még magának búvóhelyet Karadzsics és Mladics, a két boszniai szerb főhóhér valahol a boszniai Szerb Köztársaságban vagy magában Szerbiában.

De azért csak fel a fejjel! Egyszer megírja majd valaki a srebrenicai "Hideg napok"-at, talán film is lesz belőle.