A kommunistákról mindenkinek!

Súlyos vádakkal illettek ebben a lapban. (A magyar kommunisták viszályairól, Fórum, június 21.) Kemény Csaba a marxisták üldözésével vádol, és a Kommunista Kiáltványt idézi galádságom bizonyítására. Akár hálás is lehetnék Kemény Csabának, hiszen kimondja, mi is a különbség a Munkáspárt vezetésének politikája és az általa képviselt értelmiségi körök álláspontja között. Igen, mi - velük ellentétben - úgy tartjuk, hogy ma nincs fasisztaveszély. Igen, mi úgy véljük, hogy a Munkáspártnak nem kell, sőt nem szabad az MSZP-vel együttműködnie.

Vajnai Attila azt mondja, hogy nem vagyok hajlandó összefogni az MSZP-vel, még az újfasiszták ellen és a nyomor megszüntetéséért sem, így Orbán Viktor szekértolója vagyok.

Kedves Attila! A Munkáspárt felvette a kommunista nevet. Ha akarod, kiírom a homlokomra. Azt ugye tudod, ha a horda - szilárdnak mondott európai jogrendünk ellenére - mégis jönne, kit vinnének el először. Engem, a kommunistát! Utánam csak a zsidót, a cigányt és persze a végén minden magyart, mert mi mindig megszívjuk. Te hol leszel, és hol vagy most?

Azt mondod, fogjunk össze a nyomor ellen. Kivel? A Máltai Szeretetszolgálattal? Azt mondom, rendben van. Úgy gondolom azonban, hogy a hatalom minden jelvényével felszentelt, valamirevaló politikusnak a nyomor ellen nem harcolnia kell, hanem azt meg kell szüntetnie. Ha ezt nem teszi, akkor vagy hazudik, vagy nem odavaló. Ugye nem akarja elhitetni velem senki, hogy Európa közepén, a fejlett polgári demokrácia immár egyik bástyájának számító kis hazánkban erre nem lehet pénzt találni? Lehet!

Esetleg meg lehetne nézni a Mol árképzését, hogy mitől is nálunk a legdrágább a benzin, amikor olajat mi is termelünk, egy részét a még mindig érvényes államközi szerződések alapján Oroszországból kapjuk, és mindezt itthon, hazai bérekkel feldolgozzuk és forgalmazzuk. Ez demagógiának tűnik, de nem az. A dolgok ilyen egyszerűek, csak az akarat, a tett hiányzik.

Orbán Viktor szekerét nem én tolom, hanem a magát baloldalinak és szocialistának nevező elit. Először is ostobaságukkal és hazugságaikkal. Helyesebben nem is tolják, hanem húzzák, hiszen üzlettársak 70:30 arányban, ahogyan állítja Dávid Ibolya. Most jól figyelj! Orbán Viktornak ezen az oldalon egyetlen ellenfele maradt, és az a Munkáspárt.

De miért a nagy felzúdulás? A Munkáspárt június 4-én zászlót bontott, és önállóan, senki csatlósaként beszállt a politikai választási küzdelembe. Az MSZP-t nemcsak az fenyegeti, hogy elveszíti a választást, de a széles értelemben vett bukás is. A napi gondokkal küzdő választók nem díjazzák, ha a milliárdos miniszterek oktatják őket takarékosságra. Semmi meglepő nincs abban, hogy sokan fogják otthagyni az MSZP-t. Az igazi változás abban van, hogy azok, akik nem szavaznak az MSZP-re, de nem akarnak szavazni a Fideszre sem, azok 2006-ban szavazhatnak a Munkáspártra. Ugyanis nincs más baloldali párt. Ez az igazi nagy fordulat. Ezért a felzúdulás, ezért a nagy igyekezet, hogy a Munkáspártot még a választások előtt tönkretegyék.

Én meg azt mondom, hogy mindenki jól jár, ha a Munkáspárt a parlamentbe kerül. A tőke, a pénz és a munka ellentétpárok, nem ellentétek. A tőke a legtársadalmibb termék, ami valaha létezett. Ez a gondolat Marxé. A kettő között egyensúly van. Nálunk az egyensúly felbomlott. A politikai pártok a profitszerzés eszközeivé váltak, és csak arról szól a történet, hogy ki mennyit merít. A munka oldalának nem maradt erős képviselete.

Magyarország nem szegény ország. Nálunk sokkal rosszabb adottságú országok érnek el nagyobb sikereket. Nálunk az a baj, hogy a tőke gazdagodása nem az építő, alkotó munkából származik, hanem a privatizációból, a komprádorságból, a korrupcióból. Ugyanis nincs senki, aki szabályokat kényszerítene a tőkére.

Ahhoz, hogy mindannyian továbblépjünk, a munka oldalán is erő szükségeltetik. Erő, nem hatalom, és nem is választási blabla. Úgy gondolom, a Munkáspárt képes e folyamat elindítására, képesnek kell lennie, mert nem maradt más ezen az oldalon.

Úgyhogy tőkés és vállalkozó hölgyek és urak, legyenek kedvesek szaporodni, gazdagodni. A Munkáspárt az érvényes törvények erejével, ellenőrzötten olyan körülményeket kíván teremteni, amelyek között önök büszkék lehetnek a vagyonukra, mert teljesítménnyel szerezték, a felesleget pedig nem kitárulkozó zsebekbe dugdosták, hanem a közjóra fordíthatják, nekünk pedig munkát adnak.

Az ön szavazatát, kedves baloldali választó, a szocialista elit lenyúlja. Képviselője addig rendes ember, amíg ön meg nem választja. Azt az ajánlatot teszem önnek, hogy szavazatát most adja nekünk, a Munkáspártnak. Nekem nincs másom, csak a szavam, de azt odaadom önnek, és ígérem, becsülettel szolgálom önt.

Mi szeretnénk ugyan, ha ránk szavazna, de nem kell a hatalma. A hatalom megront. Ezért aztán a Munkáspárt képviselője csak képviselő. Nem lesz egyetlen koalíció tagja sem, nem vállal kormányzati posztot. Ez a képviselő szakértői kormányt követel majd. Államhatalom helyett állami szolgáltatást, közhatalom helyett közigazgatást. Mi erőt kérünk öntől.

A szerző a Munkáspárt elnöke

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.