Repedezik a dohányipari vállalkozások korábban megbonthatatlannak hitt egysége. Értesüléseink szerint a piaci szereplők nézetei között rendre komoly eltérések mutatkoznak, a felek már az iparág jövőjét meghatározó, alapvető adózási és szabályozási kérdésekben sem képesek egységes álláspontra jutni. Az elmérgesedett viták az ágazat érdekeit képviselő Magyar Dohányipari Szövetség (MDSZ) munkáját is nagyon megnehezítik. Az elmúlt években a szervezet képviselte az egész ágazatot a kormányzati szervekkel folytatott párbeszédek során, ám mostanság a tagszervezetek egységes álláspontja nélkül ez egyre nehezebb.

A dohánygyártók közti ellentétre jó példa a Kökény Mihály népegészségügyi kormánybiztos licencdíjötlete nyomán született, több minisztériumnak is elküldött levél. A gyártók közti nézeteltérést az robbantotta ki, hogy Kökény csak olyan dohányboltoknak engedné a cigarettaárusítást, amelyeket előzetesen regisztrálnak, és e tevékenységre licencdíj fejében jogosítványt kapnak.

Négy nagy társaság, a British American Tobacco, az Imperial Tobacco, a Continental Dohányipari Rt. és a Japan Tobacco International felháborodott az elképzelésen, és levelet írt több minisztériumnak, amelyben ez áll: "Miután a tisztességes verseny szabályai szerint működő kiskereskedelem egy jelentős része képtelen a licencdíj befizetésére, a díjat helyettük közvetetten befizető harmadik fél elfogadhatatlan versenyelőnyhöz jutna a piacon." A mondat egyértelmű utalás az aláírók közül kimaradt Philip Morrisra. A társaság ugyanis valóban szeretné, ha regisztrálnák a dohánykereskedőket. Jelenleg csak a helyi önkormányzat jegyzőjénél kell bejelenteni, ha valaki jövedéki terméket (cigarettát, alkoholt, üzemanyagot) árul. Amennyiben az engedélyt a vámhatóság adná ki, akkor - a Philip Morris szerint - visszaszorulna cigaretta feketekereskedelme, és a fiatalkorúak sem jutnának füstölnivalóhoz. A vámosok ugyanis ellenőrizni tudják, hogy a kereskedő betartja-e a szabályokat, és a renitensek engedélyét pedig azon melegében vissza is vonhatnák.

A licencdíjügyben is megmutatkozó érdekellentét okait a dohánycégek eltérően magyarázzák ugyan, de egyben mindegyikük egyetért: az ágazatban dúló vitákat alaposan elmérgesítette a legális cigarettapiac szűkülése. 2003-ban ugyanis még 19,3 milliárd szál cigarettát értékesítettek a gyárak, tavaly ellenben már csak 15 milliárd szálat adtak el. A társaságok többsége úgy látja, egyik társuk agresszív piaci magatartása miatt képtelen az ágazat konszenzusra jutni. Közös fellépés nélkül pedig még nehezebb úrrá lenni a gondokon. Az agresszívnak titulált cégnél viszont azzal védekeznek, hogy a jelenlegi piaci helyzetben elébe kell menni a dolgoknak, és aktívan részt venni az ágazatot érintő döntések formálásában. Mindazonáltal a dohánygyártók szerint továbbra is szükség van egy érdek-képviseleti szerveződésre. Tapasztalataik szerint a kormányzati szervek csak akkor vesznek komolyan egy ágazatot, ha annak tagjai szervezett formában tudnak fellépni. Persze ezt az állami magatartást a dohánycégek némelyike furcsállja. Szerintük egyszerű energiamegtakarításról van szó. Elég meghallgatni a szövetség véleményét, és nem kell egyenként vesződni a cégekkel.

Bár tagvállalatai kérdésünkre rendre megerősítették, hogy egyre gyakrabban találkoznak feloldhatatlannak tűnő ellentétekkel az ágazat jövőjéről szóló viták során, az MDSZ vezetése másképpen látja a helyzetet. Az érdekképviselet szerintük normálisan működik. Persze viták előfordulnak, ám a dohányipar arról ismert, hogy a vitás kérdésekben mindig sikerült közös nevezőre jutniuk a cigarettagyártóknak.