Luxemburg életben tartja az EU-alkotmányt
A luxemburgi népszavazás több szempontból is különleges volt. 1. Az EU-alkotmány franciaországi és hollandiai elutasítása óta az első referendum, noha a kis országban 1937 óta nem rendeztek ilyesmit. 2. A nagyhercegség 460 ezer lakójának kevesebb, mint a fele jogosult szavazásra, lévén Európában itt a legnagyobb a külföldiek aránya. A luxemburgiaknak viszont a törvény szerint kötelező a voksolás, miközben a szavazóhelyiségek mindössze hat órán át tartottak nyitva. 3. A parlament első olvasatban már júniusban elfogadta az alkotmányt, a mostani, konzultatív népszavazás a másodikhoz kellett.
Jean-Claude Juncker kormányfő a távozását helyezte kilátásba, ha a szöveget elutasították volna. A legtöbb elemző persze az "igen" győzelmét valószínűsítette - noha az elmúlt egy hónapban már tilos volt közvélemény-kutatási eredményeket nyilvánosságra hozni -, miután a négy mértékadó párt egyaránt ezt a tábort erősítette. Csak civil szervezetek (valamint a francia szocialisták szakadárjai) kampányoltak a "nem" oldalon, arra figyelmeztetve: még az EU leggazdagabb tagállamában is vannak szociális problémák, tartanak a munkanélküliségtől és a vállalatok külföldre településétől. Ugyanakkor az eredmény azt igazolja: mindezt ellensúlyozza, hogy Luxemburg - amely az európai integráció legelején még az alapító hatok legszegényebbje volt - számos EU-intézmény székhelyeként ma már élvezi az unió hasznát.
A nagyhercegség ezzel a tizenharmadik EU-tagállam, amely megadta a jóváhagyást a hányattatott sorsú alapszerződésnek. Spanyolország után egyben a második, ahol népszavazás döntött erről. Belgium valószínűleg még a nyáron, Észtország pedig az ősszel ratifikál. Minden további jóváhagyás viszont késedelmet szenved, és a legutóbbi EU-csúcs egyébként is feladta a huszonötös ratifikációra eredetileg kitűzött 2006. október végi határidőt.
