- Minden hétfőn zenéltek a Kultiplexben, a közönség is állandónak tűnik.

Vida Gábor: Igen, úgy néz ki, hogy van néhány állandó ember, aki el-eljár meghallgatni a zenéket, amiket felteszünk. Na persze ez nem olyan, hogy törzsközönség alakul ki, nagy az átjárás ide és oda is. Elvégre ma már tele van a város "félunderground" helyekkel.

- Félunderground?

Bóna Márk: Igen. Ma ezek a bulik inkább jól menő üzletek, mintsem közösségformáló erők. Elmúltak azok az évek, amikor mindenkinek határozott véleménye volt a világról. Amikor én a kilencvenes évek közepén elkezdtem elektronikus bulikba járni, akkor még a zene is többet jelentett, mintsem egyszerű szórakozást. Benne volt egyfajta hihetetlen szabadságérzés, ami az újdonságából és persze abból is fakadt, hogy nehéz volt beszerezni a felszereléseket, a hanghordozókat, mindent. Nekünk annyiban volt szerencsénk, hogy van egy Palotai Zsoltunk, egy Tilos Rádiónk, és vannak persze még sok százan, akik ezt elkezdték, megmutatták az új információs csatornákat, mindent, amivel lehetett kezdeni valamit.

- Azóta az elődök "nyugdíjazták magukat", vagy bebetonozódtak a pozíciójukba.

Vida Gábor: Ikonikus arcai lettek az undergroundnak, nem lehet őket megkerülni. Elképzelhetőnek tartom, hogy pár évtized múlva a falakra majd ezeknek a srácoknak az arcát fújják a legújabb generációs dj-k, mozgalmisok, mert azért remélhetőleg megváltozik majd ez a mostani tendencia, és lesznek újra hangosabb arcok, akik tudják, hogy mit szeretnének elérni.

- Van átjárás a két generáció között?

Vida Gábor: Ha arra gondolsz, hogy segítőkészek-e ezek az "öregek", azt kell, hogy mondjam, persze, igen. A különbség annyi, hogy már van mihez viszonyítani, kialakult egyfajta értékelési rendszer, amit persze nem ők szabtak meg, egyszerűen így alakult. Ha mondjuk zenélni szeretnél, akkor már nem állhatsz csak úgy elő minden tudás vagy tapasztalat nélkül. Kritikusabb lett mindenki, a dolog mostanra elvesztette a kísérleti jellegét.

- Nyilván túlzás lenne életmódnak vagy munkának nevezni a zenéléseteket.

Vida Gábor: Ezt azért nem lehet csak pénzszerzésnek felfogni, én speciel biciklis futár vagyok a dj-zés mellett. Abban igazad van, hogy sokan üzletet látnak a dologban. Például itt vannak a szerzői jogosok, ők is erőteljesen követelik a jussukat, nem veszik észre, hogy az elektronikus zenélésünknek a mindenkori kísérletezésről kéne szólnia. Itt nem az számít, hogy ki az előadó, hanem az, hogy hogyan jut el a "mondandó" a közösséghez, össze tud-e kovácsolni embereket, vagy sem. A legújabb dolgok például újra névtelenek, mert két-három ismertebb zenéből raknak össze új zenéket. Ezt nevezik bootlegnek. Nagyon komoly munkát követel ezen a zenei ütőéren tartani a kezedet, ebben az értelemben lehet csak életmódról beszélni.

Bóna Márk: Azt se felejtsük el, hogy ma már ez a zene nem mutat túl magán, illetve túlmutatna, ha nem így alakultak volna a dolgok. Ennek a mostani generációnak ugyanis nincs hangja, az emberek elvesztették a hitüket abban, hogy bármit meg tudnak változtatni, hogy el lehet érni önerőből valamit. Ma Magyarországon nincs olyan politikai párt, amely mögé fel lehetne jó érzéssel sorakozni, mert az elmúlt tizenöt évben mindegyik így vagy úgy, de brutálisan lejáratta magát. Az embereknek ebből elegük van, mert az országban már rögtön valakinek az ellensége is vagy, ha elmondod őszintén a véleményed. Sokkal kényelmesebb és biztonságosabb dolog, ha az embernek nincs véleménye. Nem hiszem, hogy sok fiatal olvasna újságot, vagy követné egyáltalán, hogy mi történik ebben az országban.

- Pedig vannak például internetes fórumok...

Vida Gábor: Persze, lendületben is tartják őket mindig néhány jól irányzott beszólással, rúgással. Ma senkit sem motiválnak arra, hogy alkosson véleményt, hanem arra, hogy tanulja meg valaki másét. Aki ebben nem vesz részt, hamar az erkölcs, a nemzet és a "mittudoménmi" lejáratója lesz.

Bóna Márk: A mi generációnk olyan, hogy oké, odaadom valakinek az egy százalékot, oké, elmegyek a kendermagosok tüntetésére, oké, persze igazatok van sok mindenben. De már nem jelenti fel magát, azt már nem meri vállalni, pedig nyilvánvalóan fogyaszt kábítószert. Nem ért egyet ezzel a törvénnyel, de nem meri vállalni a véleményét. Úgy tűnik, hogy megcsappant az idealizmus még a fiatalság körében is. Ez persze abból is levezethető, hogy senki sem törekszik a konszenzusra, még a legelszántabbak is csak úgy mernek lépni, ha előtte mindent elrendeztek. Lehet, hogy a múlt rendszer is az oka - ahol nem lehetett semmid -, hogy most mindenki be van gőzölve, hogy megtartsa, amije van. Úgy tűnik, most már mindenkinek van is mit vesztenie. A kiszámított lázadás korában élünk.

"Elektronikus zenélésünknek a mindenkori kísérletezésrõl kéne szólnia"