A műsoridő derekán például mintegy félórás műhelybeszélgetést folytattak arról, hogy egy miniszterelnök milyen mértékben és módon nyúlhat árakhoz, állami cégekhez. Kereskedelmi szuperprodukciókban kötelező, rétegműsorokban nem szokás győztest hirdetni. Így itt sem kell. A két fél együtt tudta hitelesen közölni, hogy Orbán megvédené az embereket a világpiac hatásaitól, de Gyurcsány is, csak másként. Jó volna, ha hetente és immár Orbán parlamenti részvételével próbálnák az alkalmazható módszerek erejét tisztázni.

Ehhez akár kedvet is kaphattak tegnap, mert mindkettejük akarata jelentős mértékben érvényesült. A kihívást a miniszterelnök a Fidesz kommunikációs támadássorozatának leállítására intézte, és a vitán a saját (illetve a KSH) számaival kívánta szembesíteni Orbánt. A Fidesz elnöke viszont kikötötte, hogy nem számháborúzik. Ezt a pozíciót körülbelül addig tudta tartani, míg Gyurcsány az első adatot elő nem hozta. Nem is állt volna jól a számiszony Orbánnak, aki évértékelő beszédében úgy fogalmazott: "ha most megszületik egy újszülött, abban a pillanatban, hogy az első levegő eljut a tüdejébe és fölsír, 1162430 forint adósság terheli." Szereti tehát a Fidesz elnöke a saját koordináta-rendszerében a számokat, de párbeszéd-helyzetben jobban kedveli az érvet, amely szerint, hagyjuk a statisztikákat, mert ha az emberek azt mondják, nem jutnak egyről a kettőre, akkor úgysincs miről vitázni. Ez vitapartnernek maga a reménytelenség, mert az emberekkel úgy általában nem beszél senki, az a néhány, akivel találkozik, nem hivatkozási alap, minden további pedig már a számok világába tartozik.

Orbán számára jól is indult a beszélgetés. Elvi alapon ment neki a kormány adóreformjának, mondván azokat a milliárdokat, amelyeket az áfacsökkentésen keresztül gazdag, szegény egyaránt megkap, az alacsony jövedelmek adóterhelésének csökkentésével a rászorultaknak kell adni. A kormányfő itt nem fordult rá a helyzetre azzal, hogy éppen az áfa az, ami elől a szegények nem tudnak elbújni, mert esznek, isznak, tehát áfáznak - leköltségelésre, befektetés elszámolásra viszont esélyük sincs.

Nem erre mentek és mégsem Orbán utcájába. Ügyes forgolódással Gyurcsány elérte, hogy hosszan az Orbán-kormányról vitáztak. A volt miniszterelnök büszkesége ugyanis nem engedte, hogy válasz nélkül maradjanak a kihívások. Sisakrostélyok ereszkedtek, pajzsok emelkedtek - majd így, ebben a pozícióban beszélgetni kezdtek. Különös ám az, ha szemtől szemben ott az ellenfél. Ha nem az emberekkel kell megbeszélni a dolgokat, hanem egymással. Jót tesz a tónusnak, bár talán rosszat a nézettségnek.

Ha megint lesz vita, tán még a gonoszkodások is kigyakoroltabbakká válnak. "Emlékezzenek arra, hogy az idősödő nőket, a 40 évig üldözött egyházakat, s a munkájukat tisztességesen végző köztisztviselőket fenyegették meg a leggyakrabban. Új kormány, új bátorság!" - mondta nemrég Orbán a maga közönségének. Gyurcsánynak szemtől szembe csak annyi jutott, hogy: nem tetszik egyenlő mércét használni a nyugdíjtáblák forgatásakor. Nem épp övalatti. De az érvek erősek voltak. Itt is, ott is.

Nem lenne értelme a demokráciának, ha egy volna az igazság. Komoly partnerek között is az a jó vita, amelyben mindkettejük igazsága, ha van, kibomlik. Itt ez történt: Gyurcsány racionális, a hosszú távú felelősségre építő érvelése és Orbán gyors és erős érzelmi hatásokkal operáló módszere jól formáltan mutatkozott meg. Vitaként ez néha megterhelő volt, beszélgetésként tartalmas, politikai gesztusként fordulat értékű: országtöpörödésről ezután jó közönség előtt már csak új számokkal lehet beszélni.