Embermindenség
Kinyílt alattunk az Ég, mert fölébe száll a képzelet, versről versre jobban sejteni, hogy merre. S hogy mivégre ez az egész foglalatosság? Összeszedni kedvenc verseinket, rátukmálni őket arra, aki kíváncsi (vagy az lesz) rá, közöttük hosszabb és rövidebb, jobb és rosszabb saját kommentárokkal. Olvasónapló ez, amely nem fél az lenni. Főleg: nem restell az lenni, sejtetve, hogy a szerző irdatlan szellemi munkát volt hajlandó elvégezni a kedvünkért, sőt: hogy a kedvünkben járjon. Illik éppen ide? Nyilván nem. Hát akkor bemutatom - írja egy helyütt, éppen a Cantata profana fölvezetéseként, hisz' ez az alcím: profán verseskönyv.
És akkor el kell olvasni a jó hosszú verset. Ráadásul ez már a sokadik, és még nagyon sok van hátra. Aztán el kell olvasni Popper ezzel kapcsolatos kérdéseit (sokat), amelyekre nem ő, hanem valaki más vagy valaki másnak a verse válaszol. Aztán egy közlés, például az, hogy "ehhez az életérzéshez talán Burns áll a legközelebb". Na és? Ki az a Burns? Ja, természetesen Ady is írt valami ugyanolyasmiről (női agresszivitás, most éppen).
Tetszenek érteni: ebben a verseskönyvben témák vannak, sok költemény-topic, azaz az embermindenség, tetszenek tudni, a költészet maga. Az ember saját, egyszeri és megismételhetetlen világmindensége, már amennyire megismerhető. "Hamlet valóban veszélyes fiú." Kétlapozásnyira Lao-ce soraitól, hát valóban veszélyes. Nagy ugrás, mosolyogva, nyugtat meg Popper a szédítő távolság és a nagyon is valóságos gondolati szakadék fölött, s lám: biztonsággal átkeltünk rajta. Kösz, tanár úr.
Mire a Faludy-Villonhoz érünk, megint fölbukkan Ady (mindig előkerül, ha szükség van rá, és sokszor van rá szükség), de jön egyszer Ladányi Mihály is, ha már itt tartunk. Popper nem összerakta részecskékből az embermindenséget, hanem olyan természetesen áll az össze, mint az igazi világegyetem az igazi részecskékből.
És ugyanolyan könnyű-nehéz fölfedezni is. Amíg nem teszi meg valaki helyettünk, nagyon nehéz, lehetetlen. De ha valaki már fölfedezte, legyinthetünk: jé, milyen világos és egyszerű!
Popper bátor szerző, nem fél a közhelyektől sem. Neki nem kell félnie, ismeri őket, értékükön, különben is, akik köréje gyűlnek a kötetben, nemcsak egymást, őt is kisegítik a pácból. E versek e világa ilyen. Popper csak a könyv vége felé panaszolja el, hogy a mi világunk már nem ilyen, hanem - de hát olvassák el tőle inkább.
Popper azokat a verseket adja át, amelyek szerinte az emberi gonoszság elleni hadsereg tagjaivá váltak. Ajjaj, ez már küldetéstudat, veszélyes. Bajban ismerszik meg a barát: Babits, Dsida, megint Ady és végszó gyanánt Ladányi hívatik hozzá, és jön is segítségül. Gyógyítsuk meg az elhalasztott holnapot, itt a vége a kötetnek. Nem az emberi világnak, mint az elkeseredett szerző sejteti, hisz ez a kötet is "emberi öröklétet" igazol.
Összecsukjuk, de még hoszszú percekig nem akarjuk letenni. (Saxum kiadó, 2480 forint)
Nyírségi Oszkár
