Még maradnak a razziák?
Budapesten ma folytatódik annak a német-magyar vegyes bizottságnak az ülése, amely Hajdú András külügyi államtitkár kezdeményezésére alakult meg "a Németországban vállalkozási szerződéses tevékenységet folytató magyar cégeket ért hatósági fellépések - a SoKo Pannonia és a SoKo Bunda akciók - előzményeinek feltárására", és a már mindkét kormány számára egyre kínosabb helyzet feloldására. A június 28-29-én Berlinben megtartott alakuló ülésen Peisch Sándor nagykövet rosszallását fejezte ki amiatt, hogy semmiféle hivatalos csatornán nem kapott tájékoztatást a követség arról, hogy a német hatóságoknak, kormányszerveknek "gondjaik lennének a magyar cégekkel", sem pedig arról, hogy fenntartásaik lennének az 1989-ben elfogadott államközi egyezmény alapján folytatott kiküldetéses munkavállalás rendszerével.
"Tudjuk, hogy a német nyomozó szervek függetlenek, de nem tartjuk szerencsésnek, ha ők értelmezik a munkavállalás rendjét szabályozó jogszabályokat", - fogalmazott a nagykövet.
Georg Wilhelm Adamowitsch gazdasági és munkaügyi minisztériumi államtitkár leszögezte, hogy a SoKo Pannonia és a SoKo Bunda akciók a "nyomozó szervek önálló munkája volt", a magyar hentesek elleni müncheni akcióról például ő is csak a Bild Zeitungból értesült. Adamowitsch kiállt a magyar sajtóban bírált razziák mellett, mert mint fogalmazott: egy húsüzem veszélyes hely lehet, ha "maffiaszerű háttérrel ötvöződik". Ezzel együtt elnézést kért magyar tárgyalópartnereitől, ha a hatóságok fellépése nem volt megfelelő. Hangsúlyozta: "a razziák nem a Németországot sújtó konjunkturális gyengeség politikai kihasználásaként jöttek létre, és nem is tűnnek egy-másfél éven belül megszüntethetőknek". Többször is leszögezte ugyanakkor, hogy a razziaszerű ellenőrzések nemcsak magyar, s főleg nem a tisztességesen működő cégek ellen folynak. Azokat az úgynevezett "postafiókcégeket" vették célba, amelyek semmiféle magyarországi háttérrel nem rendelkeznek, s ilyeténképpen törvénytelenül vannak jelen a német piacon.
Gilyán György, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közigazgatási államtitkára hibaként értékelte, hogy a két fél nem kezdte meg korábban a kétoldalú szakmai és politikai egyeztetést az ügyben. "Képviselhetetlen", fogalmazott, hogy másfél éve eljárás alá vont cégek lefoglalt iratait még mindig nem adták vissza. "A magyar kormányzat nem tudja megmagyarázni polgárainak, hogy sem ő, sem cégei nem tudják mi történt" - jegyezte meg.
Mindkét fél célja a helyzet további eszkalálódásának megakadályozása - fogalmazott Gilyán, aki ötpontos javaslattal állt elő. E szerint a soron következő budapesti találkozón - azaz a mai tanácskozáson - a német fél adjon tájékoztatást a két SoKo akcióról; ez lenne a magyar kormánynak adott hivatalos tájékoztatás. Tekintsék át a vonatkozó uniós szabályokat és irányelveket, s a német fél adjon részletes tájékoztatást a munkaerő-áramlás szempontjából átmeneti időszakra vonatkozó tervezett szabályozásról. Emellett javasolta, hogy az Országos Egészségügyi Pénztár mielőbb tisztázza a meglévő véleménykülönbségeket német partnerszervezetével, hogy a vegyes bizottság vizsgálja meg, hogy a már lezajlott razziákhoz hasonló esetekben alkalmazhatók lehetnek-e a bécsi konzuli egyezmény előírásai.
A tanácskozáson kiderült: a német hatóságok nem tudják teljesíteni azt a magyar kérést, hogy mielőbb tegyenek pontot a lezáratlan ügyek végére, azaz így vagy úgy, de hozzanak döntéseket a két éve elrendelt SoKo Pannonia akcióban érintett cégek ügyében. Az akció 23 magyar vállalkozást érintett. Néhány ügyben már vádemelés nélkül megszüntették az eljárást, a legtöbb esetben azonban az eljárás még függőben van. És nagy valószínűséggel egy ideig még így is marad. Ugyanis Gerd Ehlers szövetségi pénzügyi államtitkár azt közölte: a SoKo Pannonia akciócsoportot már feloszlatták, az ott keletkezett iratokat hét államügyészség kezeli, azokra a kormányszerveknek nincs hatásuk. Peisch Sándor nagykövet megjegyzésére, hogy ez esetben a SoKo Pannonia akció következtében törvényesen dolgozó vétlen cégek is tönkremehetnek, a német pénzügyi államtitkár azt felelte: "egyéni perekben kártérítést lehet igényelni".
A felek a berlini találkozón szinte csak abban értettek egyet maradéktalanul, hogy a fennálló nézetkülönbségeket a lehető legrövidebb időn belül rendezni kell.
