Tavaly egy kilométernyivel növelték a nagyjából 140 kilométeres hálózatot, amely a prágainak durván a fele, a bécsinek a hetede; a tágabb környéken gyakorlatilag csak a háború sújtotta Szarajevót előzzük meg. Eközben az ember mást sem hall, mint hogy mindent be kell vetni azért, hogy Budapest belső területein a lehető legkisebb legyen a magángépjármű-forgalom, tegyünk meg mindent az alternatív eszközök, tehát nyilván a kerékpár elterjedéséért (is). Az össze nem érő száznegyven-egynéhány kilométeres hálózaton, amely a fent vázolt tempóban bővül, ez azonban hiábavaló harcnak tűnik, a járdán, mint ismeretes, tilos kerékpározni, a közúton szabad, de életveszélyes.

A fővárosi biciklista - közelebbről a Budapesti Önkéntes Kerékpárút-helyreállító Kommandó, még közelebbről a kommandó tagja, Oláh György - azonban nem csak a költséget nem érti. Oláh lapunk érdeklődésre elmondta: a hálózaton gyakorlatilag semmiféle karbantartási munkát nem végeztet a főváros, az utak tele vannak gödrökkel, a festések sok helyütt rég nem látszanak, a növényzet rálóg a pályára. A kommandó tizenöt tagja néhány hete elkezdte viszszanyesni a veszélyesre nőtt ágakat - nagyjából nyolcvan kilométernyi szakaszon már végzett is -, vállalva a jogi következményeket: miközben ugyanis a városháza nem csinál semmit, egyúttal tiltja, hogy a bicikliutakon bárki bármiféle beavatkozást végezzen - a biztonságosabb közlekedés érdekében - mondta. Oláhék nemrég felajánlották a főváros illetékesének, hogy a hálózat egy részén újrafestik a sárga csíkokat, mire udvarias, de határozott figyelmeztetésben részesültek: vállalkozásuk gerilla-akció, amelyért jogi felelősségre vonás jár, vagyis eszükbe ne jusson, maradjanak meg inkább a szemétsöprögetésnél. A festést egyelőre tehát elvetette a kommandó, a gallyazáson kívül be kell érnie azzal, hogy levakarja a szemetet, a kavicsot - ezért nem kell bűnhődnie. Oláh György megjegyezte: volt egy pontja a kerékpárút-hálózatnak, ahol két hónapig szemeztek egy törött öblösüveggel, lesve, mikor tünteti el valaki, aki arra fel van kenve. Végül aztán egy biciklista dobta a kukába a palackot. A bicikliút-hálózat állapota mindent egybevetve tragikus. Van, ahol az út életveszélyes szögben, lámpa nélkül találkozik az autóúttal, máshol méteres átmérőjű csatornafedelek hiányoznak, imitt-amott tíz centire is kiemelkedik a pályából a közműfedél, megint máshol építkezők települnek rá a sávra, kettévágva az utat (további részletek a bringaut.freeblog.hu c. oldalon)

Mindezt az 1993-ban alakult Városi Biciklizés Barátai Egyesület is megerősíti. A civil szervezet egyik ügyvivője, Dévai Balázs lapunknak elmondta: évtizedek óta folytatnak szélmalomharcot az urbánus kerékpározás körülményeinek javításért, és most először csillant fel a remény, hogy nem teljesen hiába. Nemrég ugyanis felkérte őket a főpolgármesteri hivatal, mérjék fel a bicikliutak állapotát, és a dokumentációt juttassák el a városházára. Ez is valami.

A városüzemeltetési bizottság alelnöke, Szálka Miklós, úgy is, mint gyakorló biciklista, mélyen egyetért az önkéntesekkel: a hálózat állapota katasztrofális, karbantartás-felújítás nincs. Természetesen nem biztatja a csapatot, hogy jogszabályt sértsen (valóban azt tenné, ha elkezdene, mondjuk újrafesteni - erősítette meg), de együtt érez velük. Nyugaton is vannak ilyen, szintén illegális gerillaakciók - emlékeztetett -, de ott olyan erős a biciklistársadalom, hogy a beavatkozások miatt többnyire nem a gerillákat, hanem azokat vonják felelősségre, akiknek a hibák kijavítása hivatali kötelességük lett volna.

A főpolgármesteri hivatal nyilatkozni hivatott illetékesei közül senkit sem tudtunk elérni, akinek neki szegezhettük volna kérdéseinket.

A városháza megtiltja, hogy civilek gondozzák az elhanyagolt kerékpár utakat