Az angolai partvidék belső területeit feltáró Magyar László és a Kilimandzsárót is megmászó gróf Teleki Sámuel jelentős szerepet játszott Afrika feltérképezésében az 1860-1880-as években. A neves magyar Afrika-kutatók XXI. századi "utódaira" a fekete kontinens újrafelfedezése vár. Az európai uniós tagság Magyarország számára a klubtagságból fakadó kötelezettségekkel is együtt jár: hazánknak részt kell vennie az unió által finanszírozott nemzetközi fejlesztési együttműködésben, amelynek legnagyobb része - mintegy 40-45 százalékban - Afrikába irányul.

A budapesti Külügyminisztérium fejlesztési együttműködésében szereplő 16 ország között azonban mindössze egy afrikai állam, Etiópia található. Vizi László, a nemzetközi együttműködési terület főosztályvezetője ezt azzal magyarázta, hogy a rendszerváltást követően a magyar külpolitika a fejlesztési együttműködés szempontjából elsősorban a Balkánra, valamint Közép-Ázsiára és Indokínára összpontosított. Az Afrika iránti érdeklődés drasztikus csökkenését egyébként jól mutatja, hogy Magyarország jelenleg mindössze három szubszaharai államban tart fent külképviseletet, ezzel szemben az 1970-1980-as években - igaz, a kor ideológiailag megalapozott elvárásait követve - tíz fekete-afrikai országban működött magyar nagykövetség. A külkereskedelemben pedig Afrika - beleértve a Maghreb-térséget is - akkora szeletet foglal el, mint egy kisebb EU-s tagállam.

Ami Etiópiát illeti, Budapest és Addisz-Abeba között egyébként június végén született megállapodás a kelet-afrikai ország adósságainak leírására. A 7,4 millió dolláros követelés 90 százalékát a magyar kormány elengedte, az etiópok viszont vállalták, hogy tíz százalékot, azaz 740 ezer dollárt fejlesztési - az elképzelések szerint oktatási, egészségügyi - projektekre fordítanak. A konstrukció megfelel a nemzetközi donorgyakorlatnak - mondta Vizi, elismerve, hogy Magyarország még messze van attól, hogy a nemzetközi fejlesztési pénzek 40-45 százalékát, az uniós trendeket követve, Afrikába irányítsa. A külügyi illetékes elmondta: egy adatbázisba szeretnék összegyűjteni a korábban Afrikában dolgozott magyar szakemberek, illetve a Magyarországon tanult afrikai diákok elérhetőségét. Kiindulópont lehet, hogy Etiópiában 70-90 fővel működik a Kádár-rendszer idején hazánkban tanult diákok egyesülete.

Magyarország nemzetközi fejlesztési együttműködési politikáját kritikusan szemléli Búr Gábor. Az Afrika-kutató történész szerint e politika túlságosan egy olyan térségre, a Távol-Keletre és Indokínára koncentrál, amely gazdasági fejlődését tekintve utoléri Kelet-Közép-Európát. - Bár Afrika a világkereskedelem két százalékát adja, az EU-tag Magyarország számára a kontinens megkerülhetetlen - vélte az ELTE új- és jelenkori egyetemes történeti tanszékének tanára. Búr emlékeztetett rá: az unió a brüsszeli közös kasszába fizetendő pénzek öt százalékát nemzetközi fejlesztési programokra fordítja. Elemi magyar érdek lenne, hogy Budapest ne csak egy csekket nyújtson be, hanem aktív részvétellel próbálja a magyar vállalatokat is helyzetbe hozni - ahogy azt a spanyolok tették és teszik a nemzetközi fejlesztési együttműködésben preferált dél-amerikai viszonylatban.

Az afrikai országok a nemzetközi segélyezés kapcsán többször kifejezték, hogy arra hosszú távon igényt tartanak - úgyis, mint a rabszolga-kereskedelemért és a gyarmatosításért fizetendő kárpótlásra. - Bár a történelmi felelősség kérdését még tudományos körökben sem tisztázták, az Afrika-témát erősen "nyomó" Nagy-Britannia, valamint Franciaország azt képviseli, hogy az európai államoknak erkölcsi kötelességük, nem pedig rossz lelkiismeretük miatt kell nagyobb anyagi szolidaritást vállalniuk - mondta Búr. A kutató úgy látja, Magyarország minél jobban előrehalad az uniós felzárkózásban, annál nagyobb mértékben kell szerepet vállalnia az EU fejlesztési projektjeiben. E trend pedig oda vezethet, hogy Magyarországtól - akár tetszik, akár nem - legalább olyan nagyságrendű hozzájárulást várnak az unió Afrika-programjaihoz, mint a gyarmatosításból összehasonlíthatatlanul többet profitált Portugáliától.

Kenya, XXI. század