A temetetlen halott nemcsak a helyi és a nemzetközi sajtót hozta lázba, a fesztiválközönség is lelkesen fogadta a filmet, a tegnap esti premier után szinte rögtön elindultak az esetleges fődíjáról szóló informális találgatások. Ez nem is csoda, mert az idei versenyprogram eddig leginkább a szánalmas tévedések találkozásaként jellemezhető. A művek között nem igazán lehet még valamiféle vezérfonalat sem felfedezni. Sokkal színvonalasabbra sikerült az idén a szintén versenyszekcióvá fejlesztett A Kelet Nyugatja elnevezésű program, amelybe, nem is mellékesen, Pejo Robert Dallas Pashamende című moziját is meghívták. Versenytársaként a lengyel Esküvő című tragikomédiát emlegetik.

A legjobban talán azok járnak, akik a hivatalos versenyt mellőzve a többi szekció több mint 200 filmjéből mazsoláznak, közöttük több gyöngyszemmel is találkozhatunk, mint például Atom Egoyan, Gus Van Sant vagy Wim Wenders alig két hónapja Cannes-ban debütált új munkáival vagy az amerikai kultrendező Alexander Payne retrospektívjével, az életműdíjjal kitüntetett Robert Redford és Liv Ullmann korábbi munkáiról nem is beszélve.

A kisjátékfilmes mezőny szerencsére több örömmel is szolgál: két magyar mű is versenyben van. Kenyeres Bálint stílusosan csak angol címmel ellátott Before Dawn-ja egyetlen beállításban, speciális hajnali fényben rögzített miniakciófilm egy embercsempészcsapat lebuktatásáról. Míg ez a mű is Cannes-ban debütált, a Tom Tamás világpremier: Fabien Lartiguel és Cserháti Gabriella komédiája egy fiú és egy lány egymásra találásának frappáns története. Annyit elárulok, hogy a spermával teli lábos és egy borsószem mozgatja a dramaturgiai szálakat.

Karlovy Vary, 2005. július