Úgy vélem, hogy a Fidesz-barátnak, összevissza vagdalkozónak rajzolt KMKSZ-karikatúra nem állja ki a józan elemzés próbáját.

Mindenekelőtt azért nem, mert a felsorolt politikai szereplők részéről nem képzelt, hanem valóságos, jól illusztrálható és dokumentálható ellenséges akciók sorozatát szenvedte el a KMKSZ, de nyugodtan mondhatom, szenvedte meg a kárpátaljai magyarság is. Ezek közül némelyikre - a sorozatos választási csalásokra és a főiskola ellehetetlenítésére tett kísérletre - a szerző is utal.

Másodszor azért, mert a KMKSZ soha sem értékelte túl lehetőségeit, amelyekkel egy valóban megosztott, nyomorba taszított, 152 ezres közösség képviselőjeként rendelkezhet. A szövetség vezetése semmi jelét nem adta, hogy ne lenne vele tisztában: mindkét politikai partnere, azaz az ukrán hatalom és a magyar kormányzat jóindulatára rá van szorulva. Ellenséges viszonyulásuk romboló hatását - sem külön-külön, még kevésbé ha egyesítik erőiket - hosszabb távon nem tudná kivédeni.

A KMKSZ politikai stílusának azonban valóban markáns jegye a nyílt agresszióval való szembefordulás. Valóban afféle ufóként néznek ránk, amikor erősebb ellenfeleink feltétel nélküli kapitulációra való felszólításaira azt válaszoljuk, hogy inkább küzdünk.

Pillanatnyilag tehát szó sincs arról, hogy mutogatnunk kellene valakire sikertelenségeink magyarázataként. Pont fordítva, az egyik legyőzhetetlennek tűnő ellenfelünk, az ukrán hatalom előző garnitúrája egyszer csak kiesett a játszmából, vagyis érdemes volt kitartani. (Hogy az utánuk következőket nem idealizáljuk, az inkább a KMKSZ realitásérzékéről tanúskodik, mint ellenségkeresési hajlamairól.) Ezek után még a magyar kormányzat is korrigált valamit kárpátaljai politikáján. Egyáltalán nem tűnik lehetetlennek, hogy a közeljövőben Magyarország kormánya lojálisan viszonyuljon a KMKSZ-hez. Ezalatt azt értem, hogy figyelembe vegye a kárpátaljai magyar választók akaratát a különféle szervezetek legitimitását illetően. A 2006. március végén sorra kerülő helyhatósági választások eddig soha nem adódott lehetőséget kínálnak arra, hogy tisztázzuk, milyen az arány az állítólag mélyen megosztott kárpátaljai magyarság táborai közt. Mind a KMKSZ, mind az UMDSZ rendelkezik ugyanis bejegyzett párttal, amelyek el tudnak indulni a helyhatósági választásokon, amelyek egyértelmű eredményt fognak mutatni a két szervezet támogatottságát illetően.

Az talán mégiscsak túlzás, hogy azért könyveljék el arrogánsként, agresszívként, ellenségkép-alkotóként, megosztóként a KMKSZ-t, mert meg akarja magát méretni az ukrán történelem várhatóan eddig legszabályosabban lezajló választásain.

A szerző a KMKSZ elnöke