Miféle lista az...?

"Miféle modell az, ... ahol a világ húsz vezető egyeteme közül csak kettő van ezen a földrészen?" - számolt be Tony Blair Európa-bírálatáról nemrégiben a Népszabadság. Sajnos a brit kormányfő nem közölte, hogy honnan veszi ezt az adatot, de valószínűsíthető, hogy a tanév elején nagyobb publicitást kapott Jiao Tong Egyetem a "világ legjobb egyetemeit" összeíró Top 500-ából. Nos, ezzel a listával vannak bajok. Az első az, hogy a tudományos teljesítményt a tudományos publikációk számával és hivatkozási indexével mérik.

Ami nagyon jó lenne, csak a kutatók alulmérték a társadalom- és humántudományokat, a szociológiától a pszichológián át a régészetig. E tudományterületekről csak 300-300 kutatót számítottak, míg a többi területről, a matematikától a neurobiológiáig mindenkit, aki él és mozog. A második gond az, hogy csak 2, azaz kettő angol nyelvű folyóiratban megjelent publikációt számolnak ezen felül tudományos teljesítménynek. Csakhogy a komolyan vehető tudományos folyóiratok száma ezt bőven meghaladja, s bár az utóbbi húsz évben valóban az angol vált a tudományos publikációk alapnyelvévé, nem kellene megfeledkezni arról, hogy a német, francia, japán nyelvű tudomány is tudomány. A mai tudományos diszciplínák a közgazdaságtant kivéve mind franciául, németül és persze latinul születtek. Igaz, a múltra nem illik hivatkozni, de akkor miért kísértenek a lista összeállításában halott Nobel-díjasok? Ugyanis a lista-összeállítók - nagyon helyesen - a tudományos elismeréseket is az egyetem tudományos teljesítményének tudják be. Az viszont erősen kétséges, hogy a jelenlegi egyetemi teljesítménybe egy 70 éve halott kutató munkássága döntően beszámítana - eltekintve persze az illető szobra mellett lévő kispad kapcsolatépítő lehetőségétől. (A Szegedi Tudományegyetem Szent-györgyi C-vitaminja miatt pezsgőbb ma is, mint a BME.) Persze a halottakat kisebb súllyal veszik számba, mint az életerőtől duzzadókat, de ez mit sem von le abból a tényből, hogy az élő Wolf- vagy Ábel-díjazottak valahogy elfelejtődtek a lista összeállításában, akikből pedig mászkál Európában és hazánkban is néhány. A lista kritikája azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének gondok az európai oktatással és kutatással. Például az, hogy nincs rá elég forrás: az EU GDP-jének kevesebb mint 2 százalékát fordítja erre a célra, míg az utolérendőnek tekintett Egyesült Államok majdnem 3 százalékot. A K+F-et programként még prioritásként kezeli az EU. A tagállamok azonban a közös költségvetésből ott "húznak le", ahol tudnak, a teljesen ésszerűtlen agrártámogatásra vagy a kutatási forrásokat szintén megkurtító - Blair által foggal-körömmel védett - brit visszatérítésre.

P. S.: A rangsort összeállító egyetem a 452. a saját listáján.

A szerző szociológus

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.