Tetszenek érteni, nyilván.

Mindenesetre gyakorlott szem már meg sem rezzen, lévén, hogy az utóbbi években - lejárt és le nem járt köztartozásra, negatív saját tőkére, illetőleg a portás szájának erős kolbászszagára hivatkozva - hozzávetőleg tucat magyar futballegyüttest zártak ki határozottan az első ligából, és mégsem. Ennek nyomán föl sem hozom azt a július 2-i, szombati hírt, amely szerint tizenöt csapat nevezése éppen rendben van, viszont hirtelen az egy esztendeje adósságtengerben úszó Ferencvárossal akad probléma: a klubnak úgynevezett hiánypótlást kell benyújtania, különben...

Különben nem történik semmi.

Nagyjából olyan lehet egy pszichiátriai intézet vezetőinek az élete, mint a magunkfajta sajtómunkásoknak: egykedvűen nézegetjük az önmagukról valószerűtlent gondoló személyek különféle megnyilvánulásait, s legföljebb annyi a különbség, hogy az egyik idegi alapon gondolja magát, mondjuk, római hadvezérnek, a másik pedig a társadalom teljes jogú tagjaként felelős futballvezetőnek. A magam részéről amúgy már ott elvesztettem a fonalat, hogy egy kérdésben (licenc) dönt a Magyar Labdarúgó Liga elnöksége, továbbá a Magyar Labdarúgó Szövetség illetékes bizottsága és elnöksége (ha kihagytam valami fórumot, bocsássák meg nekem), ugyanakkor örömmel tölt el: van olyan lényeges ügy, amelyről egy darab hazai futballszervezet önállóan, ezenfelül megmásíthatatlanul képes határozni.

Olvasom ugyanis, hogy az MLL vezető testülete eldöntötte: az NB I sorsolására pénteken, a Művészetek Palotájában kerít sort.

Igaz, én a Vidám Parkot javasoltam volna.