Mi például 65 négyzetméteres tetőtéri luxuslakásban lakunk, még fürdőszobánk is van. Gyermekeinket tisztán, rendezett - igaz, néha megörökölt - ruhában járatjuk. Naponta háromszor kapnak enni, egészen jól tápláltak. Iskolába is járatjuk őket, még művelődésükről is gondoskodunk: néha könyvet vásárolunk, ifjúsági hangversenybérlettel rendelkezünk, és évente egyszer még családostul színházba is elmegyünk. Nem bliccelünk, a bérletet becsületesen megvesszük az egész családnak. A hiteltartozásainkat, közműszámláinkat, a közös költséget többnyire rendesen fizetjük, és még egy-egy heti- és napilapot is járatunk. Iskolakezdéskor, nyári táborozások alkalmával olykor megszorulunk, de bankkártyánk hitelkerete vagy a család ilyenkor mindig kisegít. Rendelkezünk még egy koreai gyártmányú gépkocsival is. Egyre reménytelenebb álmaink pedig arról szólnak, hogy a gyerekeket felnőttkoruk előtt egyszer elvihessük egy hétre a horvát tengerpartra. Gyerekeink életkorából adódóan még mintegy 15 évig ilyen életszínvonalon fogunk élni - ha bele nem pusztulunk a fene nagy jólétbe.

Nyilván hálásnak kellene lennem, hogy kormányunk, ha közvetett módon is, de értesített váratlan meggazdagodásunkról. Megértőnek is kellene lennem, hogy a hozzánk hasonló gazdagoknak többet kell vállalniuk a közteherviselésből, és természetes, ha a jogosulatlan kedvezményeket megvonják tőlünk.

Aki megpróbált már három - pláne több - gyermeket normális körülmények között felnevelni, az nem is hiheti, hogy évi bruttó 3,5, vagy akár 4-5 millió forintos jövedelemnél kezdődne a "mesebeli gazdagság". Ez a jövedelem éhen halni sok, tisztességesen megélni kevés. Ráadásul a tervezet szerint gazdagnak számít az a család, ahol a családfő 3,5 milliót, neje meg egymilliót keres, ám a gyermekek utáni adókedvezményre jogosult marad az a család, ahol mindkét szülő jövedelme 3-3 millió forint. És mindez független az eltartott gyermekek - urambocsá' rászoruló idős szülők - számától.

Bár soha nem szimpatizáltam a Fidesz-kormánnyal, el kell ismernem, hogy az elmúlt tizenöt évben az általuk bevezetett adókedvezmény volt az egyetlen olyan intézkedés, ami - ha nem is jelentős mértékben, de - legalább érezhetően javította körülményeinket. Mivel a családunk által befizetett jövedelemadó összegének egy főre vetített átlaga (ötöde) egy nagyságrenddel nagyobb, mint az állam szja-bevételének egytízmilliomod része, ezért 2006-ban szavazatomra csak az a párt számíthat, amelyik a családi jövedelemadó bevezetését a zászlajára tűzi. Meglepő, hogy ettől valamennyi kormány milyen rettenetesen irtózik. Pedig milyen egyszerű: egy ötmillió forintos éves jövedelemmel rendelkező öttagú család ötször egymillió forint után adózna és kész. Nem kell semmilyen adókedvezmény, szociális hókuszpókusz, mégis teljesül az alkotmány idevonatkoztatható, az arányos közteherviselésről szóló passzusa.