Live 8: a történelem legnagyobb show-ja
A Bob Geldof, Bono és a világhírű brit filmrendező, Richard Curtis nevével fémjelzett koncertsorozat öt kontinens tíz városára terjedt ki; a japán fővárosban kezdődött, észak-amerikai helyszíneken, Philadelphiában és Toronto közelében fejeződött be.
A "zászlóshajó" happening a londoni Hyde Parkban kétszázötezer, sorsoláson kihúzott boldog nyertes jelenlétében zajlott le. A délután két órakor kezdődött monumentális műsor éjfélkor fejeződött be. A késés miatt a szervezők csaknem egymillió fontos bírságra számíthattak a westminsteri önkormányzattól és mintegy húszezer zenerajongó a parkban éjszakázott, mert nem tudott hazautazni. Ezek a technikai részletkérdések elbújtak egyes ragyogó produkciók és az esemény emelkedett hangulata, az újra és újra megismételt üzenet mellett.
A londoni koncert nagy ötlettel kezdődött: Sir Paul McCartney és a U2 közösen énekelte a Sergeant Pepper's Lonely Hearts Club Band (Bors őrmester magányos szívek klubjának zenekara) című Beatles-örökzöldet. Bono és együttese önmagában mégis inkább elemében volt, mint a szokatlan duettben. A délután első meglepetései között a U2 frontembere a Beautiful Day hatásos előadása után kétszáz fehér galambot eresztett el a színpadról a levegőbe. Bono közölte a tömeggel: "Ez a mi pillanatunk, ez a mi időnk, ez a mi lehetőségünk, hogy kiálljunk egy jó ügyért. Nem jótékonyságot, hanem igazságot keresünk".
A U2-t nehéz felülmúlni, de a Coldplay feltétlenül igazolta, miért számít most világszerte a legnépszerűbb brit együttesnek. A veterán Sir Elton John meghökkenést keltett, amikor a brit rockzene fenegyerekével, az alkoholista-kábítószeres Pete Dohertyvel állt össze a Children of the Revolution előadására. A következő órák, Dido, az REM, a Travis és az új nemzedékből a Keane, a Razorlight, a UB40 és mások fellépésével nem okoztak igazi revelációt.
A közönségfogadtatásból úgy tűnt, a nap első hőse Madonna. A bemondó által a "pop királynőjeként" aposztrofált énekesnő gondosan kiválasztott és alaposan begyakorolt produkcióval rukkolt elő, az alkalomhoz illő Like a Prayer, a Ray of Light és a Music című számokkal. Madonnát "tüntette ki" Sir Bob Geldof azzal, hogy megoszthatta a színpadot a huszonnégy éves Birham Wolduval. A szépséges etiópiai ifjú hölgy egykori szenvedése mindenki emlékezetébe belefúródott. A húsz évvel ezelőtti sokkoló tévéfelvételeken percek választották el az éhhaláltól. A Live Aid akció mentette meg az életét és tette lehetővé, hogy elvégezzen egy mezőgazdasági főiskolát. Londoni fellépése igazi szenzáció volt, egyben minden beszédnél jobban érzékeltette, mire képes a jó szándékú kezdeményezés.
Pedig az egyes zenei blokkokat számos híresség megszólalása kötötte össze, felhíva a Live 8 gondolat támogatására. A hölgyközönséget Brad Pitt és David Beckham megjelenése tette boldoggá, de a szervezők alighanem Kofi Annan ENSZ-főtitkár és a világ leggazdagabb embere, Bill Gates meghívásával gondoltak igazi súlyt kölcsönözni a napnak. A milliárdos számítógépes vállalkozó kifejezte reményét, hogy "egy szép napon, a világon mindenki, függetlenül attól, hol született, egészséges életmódot folytathat".
A Hyde Park-i Live 8-koncert késő esti sztárjai beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Sting és Mariah Carey után lépett a színpadra Robbie Williams. A nyilvánosságot két éve kerülő énekes frenetikus programmal örvendeztette meg a közönséget. Ő tudott leginkább olyan hangulatot kelteni, mint húsz évvel ezelőtt a Live Aid legnagyobb sikerét learató Freddie Mercury a Queen élén.
A The Who, majd a csatabárdot huszonnégy év után elásó Pink Floyd nyugdíjasai után a fináléban meglepetésre George Michael csatlakozott Paul McCartneyhoz a Drive my Car előadására, majd az exgombafejű a jelképes The Long and Winding Roaddal (Hosszú és kanyargós út) búcsúzott. A várakozásnak megfelelően Beatles-klasszikus, a Hey Jude indította útjára a hallgatóságot haza, illetve a szervezők szándéka szerint Edinburghba. Sir Bob azt reméli, hogy a szombati demonstráció után újabb tüntető tömegek érkeznek a skót fővárosba, melynek közelében, Gleneaglesben kerül sor a hét második felében az igazi "célközönség", a G8-tagországok állam- és kormányfőinek csúcstalálkozójára. A világ legfejlettebb országainak vezetői hozzák meg az afrikai országok felemelkedéséhez szükséges döntéseket: várhatóan leírják az adóssághegyet, megduplázzák a segélyeket és javítanak a kereskedelmi feltételeken.
London, 2005. július
