Érctorkok harsogva
Amikor megérkeztem Kádár János sírjához, mintha néhány évtizedet visszamentem volna az időben. A kommunista munkáspárt szombaton a nosztalgia jegyében emlékezett meg Kádár János sírjánál a 16 éve meghalt volt első titkárra. Mint a régi szép időkben, gerjedt az erősítő, valaki azt mondta: mikrofonpróba, közben a Bunkócska szólt a hangszórókból. Vagy ezer, átlag hetvenéves ember gyűlt össze, hogy emlékezzen az előző rendszer névadójára.
Mások is voltak. "Hát, te hogy kerülsz ide? - szegezte nekem a kérdést Moldova György, aki egy sátorban dedikált, de mire válaszolhattam volna, újabb rajongója szólította meg, hogy Az utolsó töltény című életrajzi kötetet írja alá a mester. Kapható volt Kádár-jelvény, Korvin Ottó Börtönnaplója, Baranyi Ferenc versei, Bányász Rezső Diplomatanegyed című könyve is. Szemerkélt, ideje volt, hogy meghallgassuk a szónokokat. Egy ifjú hölgy elmondta a "proletárköltő" József Attila A Dunánál című versét - Kádár egyik kedvencét -, majd egy gyesen levő kismama kapott szót, mélypontnak nevezve 56-ot. Szomorúan állapította meg önmagáról, hogy tizenöt évesen érte a visszarendeződés. Akkor örült, hogy Milka csoki és Bravo újság is kapható, de azóta látja, hogy a munka nélküli fiatalok alkoholisták és bűnözők lesznek. Reményét fejezte ki, hogy az egész világon győzni fog a szocializmus. Bánhegyi József, a Központi Bizottság tagja azt mondta, ez az ország csak Kádárt és Kossuthot tekintette apjának, és azt is mondta, hogy "lehullott a lepel Pozsgayról".
Thürmer Gyula pártelnök segített eligazodni a történelem útvesztőiben. "Az első út a reformisták, az árulók útja volt, a második a forradalmároké. Az első út Nagy Imréé volt, a második Kádár Jánosé. A mi választásunk Kádár János volt." Thürmer indokolt is: A nyolcvanas években ötmillió ember állt alkalmazásban (a papíron kiosztott elnöki beszédben ez a szám 4,6 millió), ma viszont csak 2,5 millió (a papíron 2,7). Beszélt még Thürmer kétszázezer hajléktalanról is (a papíron 120 ezer).
Thürmer többször elmarasztalta Gyurcsányt, először azért, mert nem adja vissza a vörös csillagot a munkásosztálynak, aztán azt mondta, hogy az MSZP jobboldali párt, a külföldi és a magyar nagytőke szolgálatában dolgozik. Majd eligazította hallgatóságát: azért, mert nem szeretjük a Fideszt, nem fekszünk le az MSZP-nek. Nem tetszett a pártelnöknek az áfacsökkentés sem, mondván, hiába lesz kevesebb, a többszörösét fogjuk fizetni.
Ami ezután jött, olyan volt, mintha a Századunk című tévésorozatot néztem volna. Thürmer Gyula rátért a Vajnai-féle, vélhetően szektás csoport tevékenységére, és efféle gondolatokat fogalmazott meg: "ellenfeleink beépültek a pártba... bénítják a szervezeteket... háborút folytatnak ellenünk, sok elvtársat megtévesztettek". Majd, mint mondta, sokak kérésére ezeknek adnak még egy lehetőséget, hogy tudnak a nevében is megújuló - Magyar Kommunista Munkáspárt - szervezetért cselekedni.
Ebben Vajnai Attila akadályoztatva volt szombaton, mert a pártból kizárt korábbi második ember vörös csillaggal díszített koszorút kívánt a síremlékre helyezni. Ezért - illetve tiltott önkényuralmi jelvény, az ötágú vörös csillag viselete miatt - bilincsben vitték el a rendőrök. Néhány órán belül több szervezet is tiltakozott emiatt, baloldali értelmiségiek - köztük Tamás Gáspár Miklós filozófus, Molnár Gézáné, a Létminimum Alatt Élők Társaságának elnöke, Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum Koordinációs Munkabizottságának vezetője, Szalai Erzsébet szociológus, egyetemi tanár, P. Szűcs Julianna, a Mozgó Világ főszerkesztője, egyetemi tanár nyilatkozatban követelték szabadon bocsátását, és elítélték a történteket. (Azóta kiderült, Vajnai szabadlábon védekezhet.)
A program koszorúzással ért véget, előtte azonban érctorkok harsogva zúgták az Internacionálét. Szemmel láthatóan nem jólétben élő, csalódott emberek énekeltek megindultan.
A beszédek előtt a Himnuszt is elénekelték a jelenlevők. A szemük akkor is úgy csillogott, mintha egy "nemzeti erő" rendezvényén jártam volna.
