Hogy látod, amint készül, meg a teljes kínálatot. Azt is, - ha a kuncsaft helyben nekiesik - hogy mennyire ízlik neki, mert jóízűen előeszik neked. Azt a vágyat használja ki, hogy te látni akarod, hogyan csinálódik a mákos kifli, és eszed a születés pillanatát, az igaziság bizonyítékát. Ami nem látszik, az biztos mind hamisítvány. Az egészben mégis az a legérdekesebb, hogy nem a pék, nem a süti, - hanem a látvány a főszereplő. Korunk metaforája.

Mert hogy ma már mindenben a látvány, a képi megjelenés mód a fontos. Nem az hogy milyen is a dolog valójában, hanem az, hogy miképp fest a fotón, képernyőn, filmen, magazinban. Aztán ha az életben találkozol vele, nem is olyan, el is mész mellette, (pedig tegnap ő volt a sztár), - az utcán ismeretlen, pedig a tévéből jól ismered, ám mivel levált saját képéről, már nem ugyanaz. Ha a kép sétálna, megfordulnál utána. De nem az sétál

A látványpék persze veri a kulturális piacot, mert ugyan nála is lehet nézelődni, de attól még igazi mákost kapsz a végén, míg a látványkultúrában végig be kell érned a képpel. Mert videón csodás az Óperenciás tenger, de mikor odaérsz, csak egy pocsolya. Elájulsz a szuper verda képeitől, bár tudod, hogy soha sem fogsz beleülni (tán jobb is...). És a műmell, amit rád varrnak soha sem lesz olyan, mint ahogyan a reklámban mutatták.

Az egészben az a legfurább, hogy már meg is szoktuk, hogy mindent csak képekről, látványként “használunk", az igazit érinteni se lehet, mert sose lesz a miénk. Ami addig jó, amíg elhiszed, hogy a csajod olyan, mint akiket a magazinokban mutogatnak. A pokol ott kezdődne, ha lázadnál, hogy mér nem olyat kapsz te is, mint akik a klippekben sétálnak.

Hát ezért kell örülni a látványpéknek: ő legalább azt adja, amit látsz. Haza is viheted.

Alma írja