A németországi SoKo Pannonia és SoKo Bunda akciókat elszenvedő magyar cégek szószólója, Tóth Boldizsár, a Nemzetközi Vállalkozók Egyesülete elnöke ügyében a németországi fellebbviteli bíróság a napokban megsemmisítette az első fokú ítéletet, és új eljárás lefolytatását rendelte el. Az ügyészség az Sz. Sándor és társai ellen folyó bűnügyben azzal vádolta meg Tóthot, hogy bizományosként embercsempészetben, tiltott munkaerő-átengedésben és adócsalásban bűnös, nem fizet társadalombiztosítási járulékot, és ténylegesen semmiféle építőipari tevékenységet nem végez Németországban. Első fokon a bíróság még az ügyészi indítvánnyal egyező döntést hozott, a fellebbviteli bíróság azonban már úgy foglalt állást: a bizományos nem tehető felelőssé azokért a vélelmezett bűntettekért, amelyek elkövetésével Sz. Sándort gyanúsítják.

A német hatóságok 2004 áprilisában, majd idén áprilisban is átfogó feketemunka-ellenes akciókat hajtottak végre Németországban működő kelet-európai, döntően magyar és lengyel vállalkozások ellen. A SoKo Pannonia és a SoKo Bunda akciók közel félszáz magyar céget érintettek. A társaságok szerint a hatóságok fellépése miatt ellehetetlenült szerződésteljesítések miatt félmilliárd euró kár érte a magyar vállalkozásokat.

Új megvilágításba helyezi a SoKo akciókat egy, a budapesti német nagykövetségen készült feljegyzés, amelynek tanúsága szerint az aacheni fővámhivatal kölni kirendeltsége titokban már 2002. május 15-én adatgyűjtésbe kezdett a Németországban dolgozó magyar cégekről. Az ügyészség képviselője elsősorban arra volt kíváncsi, hogy miképpen zajlik a németországi munkalehetőségek elosztása. A jelentésben az áll, hogy a kontingens elosztását a gazdasági minisztérium oly módon végzi, hogy a kamara vagy a "vállalkozók egy érdekvédelmi szövetsége" által előminősített cégeket meghatározott szempontok szerint rangsorolja. E feljegyzés tanúsága szerint a német nyomozók már 2002-ben kifogásolták, hogy a cégek előminősítését egy olyan szervezet végzi, amelynek tagjai maguk a minősítendő vállalkozások.

A valóságban azonban a kamara és a vállalkozók érdekvédelmi szervezete együtt jogosult a kontingensre igényt bejelentő cégek előminősítésére, azaz nem állhat elő olyan helyzet, amikor az érdek-képviseleti szervezet lényegében egymaga véleményezi valamelyik tagját. Ráadásul az engedélyeket kibocsátó hatóságok külön is megvizsgálják, hogy az előminősítésen átesett szervezetek valóban megfelelnek-e a kiküldetéses munkavégzésről szóló államközi egyezmény előírásainak. Igaz, a már hivatkozott 2002-es feljegyzés szerint a fővámhivatal képviselői úgy vélték, külön is meg kell vizsgálniuk, hogy az engedélyeket kiadó magyar intézmények "valóban szigorúan az előírásoknak megfelelően" végzik-e ezt a feladatot.

De vajon miért kezdte titokban vizsgálni a magyar kontingenselosztási gyakorlatot a német vámőrség?

Számos jel utal arra, hogy az események hátterében a Tasnádi Péter és Márai Péter ellen még 2002 februárjában feketemunkások közvetítéséért magyarországi rendőrségi információk alapján Németországban indított büntetőeljárás állhat. Márai ügyében szintén az aacheni fővámhivatal kölni kirendeltsége járt el. Hivatalosan meg nem erősített értesüléseink szerint a német ügyészek már a Márai elleni eljárás kezdetén elhatározták, hogy sorra ellenőrzik az összes Németországban működő magyar céget. (Márai Pétert Magyarországon időközben jogerősen felmentette a bíróság az ellene emelt vádak alól. Az ellene Németországban indított eljárás pedig 2002 februárja óta sem fejeződött be.)