A dél-alföldi régió a 25 tagúra bővült EU 254 régiója közül a 242. helyen áll - állapította meg előadásában Lengyel Imre egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem regionális gazdaságtudományi tanszékének vezetője a napokban egy konferencián, amelyet az élethosszig tartó tanulás fontosságáról szervezett a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ. Észak-Alföld és Észak-Magyarország még a Dél-Alföld mögött áll, rajtuk kívül nyolc lengyel, valamint egy litván és egy szlovák régió található a sereghajtók csoportjában. A területi különbségeket is jelzi, hogy a Budapestet is magába foglaló közép-magyarországi régió a kibővített Európai Unió egy főre jutó GDP-jének 96 százalékát éri el (vásárlóerő-paritáson számolva). A Dél-Alföld esetében ugyanez a mutató mindössze 40,4 százalék.

Az egyes területek közti versenyképességi különbség egyenes arányban áll az iskolai végzettséggel. Képzett munkaerő nélkül nincs mód magas hozzáadott érték elérésére. Tévedés, hangsúlyozza a területi gazdasági különbségeket kutató Lengyel professzor, hogy Magyarország "a szürkeállomány országa" volna. Noha a fiatalabb korosztályokban változik a helyzet, de Magyarországon relatíve még mindig kevés a diplomás, és azok többsége is Budapesten koncentrálódik. A 25 tagú unióban a teljes lakosság 20,6 százaléka tekinthető magasan képzettnek - nálunk ez az arány 14,3 százalék. A Budapest környéki átlag megfelel az uniós átlagnak - 21,5 százalék -, csak az a baj, hogy Magyarországon ez csúcsnak számít. Budapesten tömörül a nemzetközileg is versenyképes tudással rendelkező emberek többsége - s ez meglátszik a főváros teljesítményén is. Ahogyan Budapest kiemelkedő sziget Magyarország képzettségi térképén, a vidéki nagyvárosok hasonló szigetet alkotnak a maguk szűkebb környezetében. A dél-alföldi régióból véve a példákat: a békéscsabai kistérségben az arány 19,4 százalék, az ugyancsak Békés megyében lévő szeghalmiban 8,6 százalék. (Az idézett adat az állásban lévő, személyi jövedelemadót fizető személyeket jelzi - a szerk.) A szegedi kistérségben 24 százalék a felsőfokú végzettségűek aránya, a kistelekiben 4,5, a mórahalmiban 4,4, a makóiban 6,3 százalék. A kecskeméti kistérségben az arány 17,7 százalék, Kiskőrös környékén 9,5, Kunszentmiklós környékén pedig 8,7 százalék. Az is jellemző, hogy a kevésbé fejlett gazdaságú helyeken a magasabb képzettségűek sem a piaci szférában, hanem a közszolgálatban, vagyis az adminisztrációban, az oktatásban vagy az egészségügyben dolgoznak.

A gond az, hogy ezekben a térségekben a megfelelő szintű tudás nélkül nincs esély a kitörésre. A gazdaság mindig abban a területben lát fantáziát, ahol jelen van a versenyképes tudás. Példázza ezt Székesfehérvár, amely a kilencvenes évek elején a nagyvállalatok csődje után szabadon maradt műszaki értelmiségére alapozva tudta a városba csábítani a befektetőket. Nem véletlen, hogy a konferencián szóba került, hogy a felnőttkorú lakosságot is át kellene képezni, olyan ismeretekkel felvértezni, amelyek lehetővé teszik, hogy korszerű tevékenységet folytató vállalkozások telepedjenek meg a térségben. Az előadók hangsúlyozták, hogy a felsőoktatásban több gyakorlati üzleti oktatásra volna szükség. Az egyik legjobban hiányzó tudásforma ugyanis az üzletalapítás ismerete.