Harmincöt éve Carlos Alberto, Clodoaldo, Rivellino, Jairzinho vagy Pelé "király" többek között Burgnich, Facchetti, Mazzola, Rivera, Riva elől dugta el a labdát, ezúttal pedig Cicinho, Kaká, Ronaldinho, Robinho, Adriano, és a meganynyi labdaművész Coloccinit, Zanettit, Sorint, Riquelmét, Figueroát fokozta le gyakorló partnerré. Az eredmény is megegyezik, miként abban sincs különbség, hogy a 4-1 még nem is fejezi ki igazán a sárga mezesek bűvöletes produkciója és a rivális érthető tehetetlensége közti differenciát.

Nem túlzás, futballtörténeti gálaelőadást vitt színre szerda este Frankfurtban a brazil válogatott; ilyen szupershow-t még a labdarúgás virtuózaitól is viszonylag ritkán látni. Jellemző, hogy a nemegyszer roppant szigorúan osztályozó, a 2-esek, 3-asok kiosztásában sem szívbajos Jornal do Brasil című napilap csütörtökön közzétett érdemjegyeinek átlaga 8,63 (!) volt. Íme, a kalkulusok: Dida 8 - Cicinho 10, Lucio 10, Roque Junior 7, Gilberto 8 - Kaká 9, Emerson 8, Ze Roberto 8, Ronaldinho 10 - Robinho 7, Adriano 10.

A négy tízes minden szónál szebben beszél, és az újság szalagcíme szintén keresetlenül fogalmazza meg a lényeget: "Egyszerűen a legjobb". Nem csupán honfiúi büszkeség ez, hiszen annál lebilincselőbben futballozni, ahogyan a sárga mezesek a Wald stadionban játszottak, valóban képtelenség. Már azt is nehezen hitte el az ember, hogy így is lehet... Egy kollégám elsőre meghökkentő megállapítása tökéletesen adta vissza, mit érzett a szemlélő. "Aludtam" - mondta. Bámultam rá, mint borjú az újkapura. "Mármint azt gondoltam, álmodom."

E bombasikerű tornának tényleg a megkoronázása volt a sok-sok remek mérkőzést is más dimenzióba helyező brazil műalkotás, amelyhez egészen kivételes fantáziára és kvalitásra, s nem utolsósorban ihletett pillanatra van szükség. A zsenialitás ülte torát e felejthetetlen másfél óra során, miközben az egyik ámulatból a másikba eső néző azért szorított, hogy minél lassabban teljenek a percek. Ezzel a parádéval ugyanis nem lehetett betelni: akár egy héten át is élvezte volna mindenki, akinek - szó szerint - volt szerencséje látni. (Na persze az argentinokon kívül.) Nemegyszer olyan gyorsan ment a labda lábról lábra, akár a flipperben a golyó, s előbb fáradt el a szem, mint a követhetetlen és szűnni nem akaró brazil adogatássorozat közben a sok trükkös átadó és átvevő. Időnként nem "csak" másodpercek, hanem percek múltak el anélkül, hogy az argentinok közbe tudtak volna avatkozni, de szegényeket aligha lehet elmarasztalni: a csúcsformához a döntő napján - mikor máskor? - érkező brazilokat senki emberfia nem állíthatta volna meg tobzódásuk közben.

S amíg a sárga mezesek előbb játszottak, majd a kupagyőzelmet ünnepelve ugrándoztak, mint a gyerekek, a világ megint bódultan nyugtázhatta: nagy dolog, hogy kitalálta magának a futballt.

Kilencven percre ismét átélte e fergeteges játék minden örömét.

A futball öröme