Elmarasztalták a számvevők az egészségügyi tárca gazdálkodását. A csütörtökön nyilvánosságra hozott jelentés szerint a minisztérium nem tett hatékony lépéseket a rendszer átfogó reformjára, de bőkezűen osztogatott az amúgy is szűkös forrásokból.

Kifogásolták, hogy az egészségügyi reform koordinálására létrehozott programiroda 3,8 milliárd forintjának nagyobb részét a kórházak adósságkonszolidációjára költötte, de ezt sem maradéktalanul jól, hiszen a tartozások később újra megjelentek.

További 86 millió forint az Országos Tisztiorvosi Hivatal működési kiadásaira ment el. A maradék húsz százalékát fordították az egészségügyi reform előkészítésére. Lényegében minden eredmény nélkül, ugyanis az az egészségügyi reform, amit megalapoztak volna a tanulmányok, elmaradt, az elkészült anyagok más természetű hasznosítása viszont nem történt meg. A szakértői munkák egy részét az Állami Számvevőszék munkatársai nem is olvashatták, ugyanis a tárca nem őriz belőlük egyetlen példányt sem.

A számvevők a kórházi konszolidációs program végrehajtásával, valamint a reform előkészítésével megbízott szakértők számát is sokallta, munkájuk eredményességét pedig megkérdőjelezte. A jelentésből az is kiderül, hogy a konszolidációs szakértőket még a program befejezése után is fizették.

Az Állami Számvevőszék szakemberei szerint a gyakori kormányzati struktúraátalakítás sem kedvezett az egészségügyi ágazat irányításának. A szaktárcát a rendszerváltás óta ötször szervezték át.

A jelentés megjegyzi: a minisztérium programjában 1998 óta szerepel a sürgősségi ellátás reformja, ennek ellenére a mentés feltételei egyáltalán nem javultak, mindössze két megyében elegendő a mentőállomások száma. Nem valósult meg a tárca hosszú távú gép-, műszercsereprogramja sem.

Drága és indokolatlanul elhúzódó beruházásoknak minősítette az ÁSZ a kiemelt központi támogatásból megvalósuló kórház-rekonstrukciókat. A terület vizsgálója, Lóránt Zoltán elmondta: minden negyedik kórház felújításra szorul, ám tulajdonosaik, a helyhatóságok a munka elvégeztetésében nem érdekeltek. Az épületek fenntartása, a mind korszerűbb orvosi technológia miatt jelentkező igények anyagi terhei az önkormányzatok számára elviselhetetlenek. S bár a kórházak, szakrendelők működtetését az önkormányzatoknak és az egészségbiztosítónak közösen kellene finanszírozniuk, a valóságban a költségeket teljes mértékben a társadalombiztosítás állja. A helyi önkormányzatok által kezdeményezett rekonstrukciók előtt, de utólag sem vizsgálja senki: jó helyre, és valóban szükséges beruházásra megy-e a pénz.

Példaként említi az ÁSZ-jelentés, hogy hiába épült modern műtőblokk a Baranya megyei kórházban, ha altatóorvos hiányában nem tudják működtetni. Ugyanígy nem használja ki drágán megépített új műtőblokkjait a Karcagi és a Balassagyarmati Városi Kórház sem.

A jelentés megjegyzi: a megépült monstrumok ellenére összességében rossz, korszerűtlen a kórházak műszaki állapota.

Az ÁSZ jelentéséről szerettük volna megkérdezni az Egészségügyi Minisztérium illetékeseit, a szaktárca azonban egyelőre nem kívánt reagálni. A dokumentum mellékleteként olvasható miniszteri levél megköszöni és elfogadja a számvevők által tett megállapításokat.

Ari Lajos, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke ugyanakkor lapunknak azt mondta: ez a jelentés is igazolhatja, hogy az egészségügyi rendszer megérett a reformra.