A kis falu bejött, a történet ellenben sokkalvaskosabb: a földöntúliak, bizony, elraboltak egy ruszin férfit. A dologegyetlen szépséghibája, hogy 102 évvel ezelőtt. A hír lényege pedig akövetkező: „A kis ruszin faluban mindössze néhány száz ruszin erdőmunkás élt. Atörténet főszereplője a Petrovszki család egyik tagja. Az eset karácsonykortörtént. Az esti órákban Petrovszkiné kiküldte férjét – Ivankut –, hozzon vizetaz udvaron lévő kútból. A falu görög katolikus papja a család mellett lakott,így épp mellettük haladt el hazatérőben egy beteglátogatásról, amikor amagasból vakító fényesség zuhant alá Petrovszkiék udvarára. A fény nappalivilágossággal borította be az udvart, a templomot és az egész völgyet. Azovális vagy inkább gömb alakú fényjelenség a kút körül lebegett, miközben afalu lakosai már kiszaladtak a házaikból, hogy megtudják, mi történt a templommellett. Sokan azt hitték, hogy újabb tűzvész pusztít a faluban, ami igengyakori volt az akkori faházak miatt. Szemtanúk szerint a jelenség mindösszenéhány percig tartott. A fénylő gömb a lebegés után hirtelenfelemelkedett és nagy sebességgel eltűnt a csillagok között. Petrovszkinéezután kétségbeesetten kiáltozni kezdett a férje után, aki ezután soha nemkerült elő. A pap és a többi ember eredménytelenül keresték Ivankut, a kútkörül mindössze megolvadt havat találtak.” (Kárpátinfo).

A fenti hírnél alig hihetőbb a bejelentés: a kárpátaljaimagyar közélet egyik legjelentősebb személyiségének, a májusban elhunyt FodóSándornak a „szellemi végrendelete” értelmében az Ukrajna Magyar DemokrataSzövetség (UMDSZ) békülni akar a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel(KMKSZ).

Voltaképp mindkét szervezet Fodó kabátujjából bújt elő,mindkettőnek ő volt a megálmodója és az első elnöke, aztán kreatúrái valahogyfölébe tenyésztek. A KMKSZ-t a Fodó-tanítványok vették irányításuk alá,mesterüket, bár tiszteletbeli elnök maradt, kiszorították maguk közül és eléggémérsékelten tisztelték. Az UMDSZ leginkább csak papíron létező formációkéntindult, és – mint országos gyűjtő- és ernyőszervezetnek – kezdetben a KMKSZ istagja volt. Aztán jó keretül szolgált arra, hogy a KMKSZ-ből kilépett, kizárt,kiszorított ellenlábasok egymás kebelére borulhassanak és Fodót kipuccsolhassákaz elnöki székből; a KMKSZ ekkor felfüggesztette kollektív tagságát. A kétszervezet rivalizálása ekkor kezdődött, ám a küzdelem sokáig teljesenegyenlőtlennek látszott: miközben a KMKSZ – a magyarországi támogatásoknakköszönhetően – kiépítette infrastruktúráját, intézmények és szakmaitagszervezetek sokaságát hozta létre maga körül, addig az UMDSZ évekenkeresztül szinte egy helyben topogott, nem tudott látványos eredményeketfelmutatni. A döntő változás akkor történt, amikor Gajdos Istvánnal egymásrataláltak: a hatalmi apparátusba csöppent és parlamenti mandátumra vágyakozóvállalkozónak az ukrán szocdem párt mellett szüksége volt egy magyar társadalmiháttérintézményre, amely támogatja a választási kampányban és szavazatokat hoza többségükben magyarok lakta beregszászi választókerületben, az UMDSZ-nekpedig szüksége volt egy agilis és befolyásos vezetőre, aki az ukrán politikaiéletben elfoglalt pozíciója folytán a gyengélkedő szervezetet megerősítheti.

Miután 2002-ben a szocdem-színekben és UMDSZ-támogatássalinduló Gajdos lett az egyetlen magyar képviselő az ukrán parlamentben (aKMKSZ-elnök Kovács Miklós ellenében), és miután Magyarországon a szocialistapárt vezette koalíció került hatalomra, nem vált kétségessé, négy évig kinekáll a zászló. A két irányból is érkező külső politikai támogatásoknak és akárpátaljai magyarság körében a KMKSZ-szel szemben tapasztalható ellenérzésnekis köszönhetően az UMDSZ ütőképes és magas támogatottságú ellenszervezettévált, és az elmúlt évek nem is igen szóltak másról, minthogy sikerül-e akárpátaljai magyarság legitim képviselőjének státusát és az anyaországbólérkező támogatások újraelosztására szóló felhatalmazást eloroznia a KMKSZ-től.Utóbbi természetesen nem hagyta magát, igyekezett megtartani pozícióit, ígyaztán ádáz harc indult a két érdekcsoport között, amely a magyar lakosságot isminden korábbinál jobban megosztotta.

Mindezt kisebb-nagyobb botrányok kísérték. Az első ezekközül Gajdos István mandátumhoz-jutása volt 2002-ben. A választási csalásgyanúja nemcsak felmerült, hanem sokak szemében bizonyítottnak is látszott, ésez a gyanú annak ellenére sem oszlott el, hogy a választási bizottság és abíróság minden esetben ellenkező döntést hozott. (Ki tudja, mi derült volna ki,ha akkor nálunk is kitört volna valami forradalmacska.) Bárhogy is: a képviselőlegitimációját azóta is sokan megkérdőjelezik, és valószínű, hogy nem isteljesen alaptalanul.

De belekeveredett Gajdos István a város által a beregszászimagyar főiskolának ajándékozott épület tulajdonlása körüli hercehurcába is.Mint köztudott, a helyi képviselők felülbírálták saját korábbi döntésüket és azügyészséghez fordultak azzal, hogy a magyar tanintézmény törvénytelenül jutottBeregszász egyik legszebb és legértékesebb ingatlanának birtokába. A főiskolaés a mögötte álló KMKSZ mindebben Gajdos mesterkedését vélte felfedezni, akipersze ezt tagadta és rábizonyítani sem lehetett.

Kapcsolatba hozták Gajdost még az ungvári egyetemrektorának rejtélyes halálával is. Az esetet, bár minden hivatalos vizsgálatöngyilkosságot állapított meg, sokan a mai napig politikai gyilkosságnaktekintik és az ellenfelek-ellenségek összeesküvését sejtik mögötte. Gajdostermészetesen tisztázta magát a vádak alól.

Vagy itt vannak a Kárpáti Igaz Szó körül felcsapóindulatok. A 2002-es választások idején egyetlen országos terjesztésű közéletilapunk maximálisan elkötelezte magát Gajdos mellett, KMKSZ- és KovácsMiklós-ellenes propagandát folytatott. Ami egyrészt igen furcsa, lévén alapalapítók sorában magát a KMKSZ-t is ott találjuk, másrészt viszont érthető,ha tudjuk, hogy a lap akkori főszerkesztő-helyettese, Kőszeghy Elemér nemcsupán az UMDSZ alelnöke, hanem Gajdos István sajtófőnöke is volt. Nem sokkalazután, hogy a hatékony médiatámogatásnak is köszönhetően Gajdos parlamentimandátumhoz jutott, Kőszeghy lett a főszerkesztő. Ellenfelei szerint sikereskampányolása jutalmául. Az olvasók azonban ennek a változásnak inkább örültek:az újság jobb, változatosabb, színvonalasabb lett, és keveseket zavart, hogy akorábbinál is kevésbé volt kiegyensúlyozott. A legkevésbé a 2004-es ukrajnaielnökválasztás idején, amikor is a Kárpáti Igaz Szó a fennálló moszkvabarátJanukovics-hatalom harcos orgánumává vált (a Juscsenko vezette, nyugat felékacsingató ukrajnai demokratikus ellenzékkel szemben), mégpedig „a végsőkig”elkötelezetten, akkor is, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az országos méretűcsalások elkövetőinek szekerét tolja.

Az ellenzék végül is győzött, és a KMKSZ szinte azonnalkövetelni kezdte Kőszeghy leváltását. Gajdos persze kiállt védence mellett,miközben a vesztes szocdemek oldaláról mély meggyőződéssel átült a győztesszocialisták frakciójába.

És akkor a Magyarországról a beregszászi járásba veszélyeshulladékot szállító cégek körüli botrányt (az ún. premix-ügyet) már ne isemlítsük, csupán azt, úgy tűnik, az üggyel összefüggésbe hozott Gajdos Istvánezúttal is tisztázni tudja magát.

Ennyi kétes ügyből azonban nehéz tisztán kikeveredni.

Az UMDSZ politikai magatartása és elnökének különbözőkázusai mára ezt a szervezetet sokak szemében ugyanolyan elfogadhatatlanná ésellenszenvessé tették, mint a minden „magyar ügyet” arrogánsan a sajátérdekeiben kisajátító KMKSZ-t.

A két ellenszervezet közti végsőkig elkeseredett harcértbizonyára felelősséget érző Fodó Sándor, megrendült egészségi állapota ellenére,élete utolsó éveiben valóban tett bizonytalan (és eredménytelen) kísérleteket akét tábor összebékítésére, ezért akár indokoltnak is tűnhet, hogy a halálautáni első nyilatkozatában az UMDSZ bejelentette, eleget kíván tenni elsőelnöke végakaratának, erőfeszítéseket tesz, hogy tárgyalások induljanak. Adolog szépséghibája, hogy erre abban az új szituációban, mondhatni, abban avert helyzetben szánta rá magát, amelybe a politikai átrendeződés következtébenjutott. A gesztus ugyan érthető és indokolt – de hát effélét inkább agyőztesnek illik ajánlania. Talán ezért is fogadta az ezúttal nyerő oldalraidőben odaálló KMKSZ ezt a bejelentést némi malíciával: ugyan már, előbb talántessenek rendet tenni a portán, előbb Gajdos úr és emberei méltóztassanak tisztáznia bukott hatalom sötét bugyraiban kavart ügyeiket, mert ezzel a politikaimúlttal bizony nem nagyon tetszenek szalonképesek lenni.

A kétkedő fogadtatásnak azonban szerintem más oka is lehet.A KMKSZ identitásához feltétlenül hozzátartozik az erőteljes ellenségkép. Ebbőleddig hárommal is rendelkezett: a „magyarellenes” ukrajnai hatalom, a„nemzetellenes” szocialista-liberális magyar kormány és a „hatalompárti” UMDSZ.Az elsővel igen ambivalens viszonyba kerültek: bár Viktor Juscsenko harcostámogatóiként joggal számíthattak az új állami garnitúra hatékony segítségére,de kezdettől jelezték az efféle együttműködéssel szembeni fenntartásaikat(ellenzékben maradni mindenáron, mi lesz különben az ellenségképpel!). Ha azUMDSZ-szel is rendezettebb kapcsolatba kerülnének, akkor elvhű Fidesz-barátkéntmár csak a magyar kormányra mutogathatnának saját sikertelenségükmagyarázataként.

Az UMDSZ mindenesetre a múlt héten bejelentette, hogykijelölték a maguk öt fős tárgyalóbizottságát – ők készek a párbeszédre. Atárgyalások időpontjának és helyszínének a megjelölését pedig átengedik azellenfélnek.

Valamiért úgy sejtem, a KMKSZ erre válaszul szíve szerintazt javasolná, a helyszín és az időpont legyen ott és akkor, ahová és amikor akövetkező kárpátaljai UFÓ leszáll. Hátha sikerül rábeszélniük a derék földönkívülieket, hogy Gajdost elrabolják.

A szerző író (Ungvár)