Franklin Foer, a New Republic munkatársa nagy focirajongó. Szöget ütött a fejébe, hogy miközben a csapatok tele vannak külföldi, más nemzetiségű és bőrszínű játékosokkal, a lelátókon tombol a vallási gyűlölködés, a nacionalizmus és a rasszizmus.

Utána akart járni a dolognak, fél év szabadságot vett ki a laptól, hogy beutazza a világ futball-fővárosait. Tapasztalatairól könyvet írt: A foci megmagyarázza a világot: Egy valószínűtlen globalizáció-elmélet.

A világmagyarázat ígérete csak ugratás, de a könyv tele van az elméletgyártók számára is tanulságos történetekkel.

Az Arkan néven ismertté vált szerb terroristavezér, Zeljko Raznatovics közönséges rablóként kezdte, majd a jugoszláv titkosszolgálat bérgyilkosává lépett elő. De igazán akkor talált magára, amikor a belgrádi Vörös Csillag főszurkolója lett. A polgárháború kirobbanásakor focihuligán-társaiból Tigrisek néven szabadcsapatot szervezett, s a Milosevics-kormány tudtával és támogatásával tömeggyilkosságokat hajtott végre Horvátországban és Boszniában. Közben a rablásról sem feledkezett meg, s az így szerzett pénzen a harcok elültével saját fociklubot vásárolt. Csapatának sikerét az ellenfelek terrorizálásával is egyengette, mígnem egy rivális klub eltétette láb alól.

Skóciában a két nagy glasgow-i klub, a Rangers és a Celtic szurkolói vallási alapon szerveződnek, az egyik a protestáns, a másik a katolikus csapat. Foer azt állítja, hogy a klubok menedzsmentje attól sem riadt vissza, hogy szítsa a vallási ellentéteket a szurkolók lojalitásának növelése érdekében.

Iránban viszont a vallási fanatizmus ellen hat a fociőrület. Az Iszlám Forradalom után a nőknek még képernyőn sem volt szabad meccset nézni. Ami nem akadályozta meg őket abban, hogy férfiruhába bújva a lelátókra is beszivárogjanak. Amikor Irán kijutott az 1998-as világbajnokságra, a lelkes női szurkolók megrohamozták a stadiont, és a papok legnagyobb szörnyülködésére fedetlen fővel táncoltak a férfiakkal együtt a gyepen.

Egy nemrég megjelent cikkében néhány könyv kapcsán Foer áttekinti a globalizáció újabb irodalmát. "A globalizáció a kilencvenes évek közepén vált tudományos divattémává. Könnyű megérteni, mi tette olyan vonzóvá. Alkalmat adott rá, hogy a professzorok minden lelkiismeret-furdalás nélkül egyenesen a tömegkultúrára alkalmazzák unalmas elméleteiket és grafikonjaikat. Politológusok és közgazdászok bestsellereket írtak olyan izgi témákról, mint Michael Jordan és az új kapitalizmus szelleme."

"Ők sem igen tudták meghatározni - folytatja Foer -, hogy mi a globalizáció, de abban többé-kevésbé egyetértettek, hogy a nemzetközi kereskedelem árhullámáról van szó. A jelenséget tanulmányozó professzorok úgy érezték, hogy felfedezték korunk Nagy Narratíváját. 2001. szeptember 11. után azonban egy időre úgy látszott, hogy a globalizáció elveszti vonzerejét."

Lehet, hogy inkább az iszlamista politika dagálya a Nagy Sztori? - kérdezték maguktól a professzorok. - Egy időre háttérbe szorult a globalizáció, de aztán újból feltámadt az érdeklődés, csak most már némileg más szellemben.

A dicshimnuszok és jeremiádok helyét átveszik az olyan könyvek, amelyek a korábbi munkák egyoldalúságát kritizálják, és a globalizáció összetett voltáról értekeznek. Ami könnyen közhelyes okoskodássá válik, de Foer két olyan címet emel ki az irodalomból, amely tele van érdekes példákkal.

Az egyik a Globálblabla: A globalizáció mítoszainak felfejtése Michael Veseth-től. A közgazdász szerző sorra veszi a felfújt általánosításokat, hogy aztán rendre kipukkassza őket.

A globalizáció hatására McWorld lesz a világból! Elég bepötyögni a szót valamelyik keresőmotorba, s látjuk, a szlogen a magyar sajtót is meghódította az Attac kiadványaitól a Hit Gyülekezete hetilapján keresztül a Beszélőig.

A McDonald's példája azonban félrevezető - állapítja meg Veseth. - Nem igaz, hogy a hamburger-lánc világhódítása egyértelműen a kultúrák homogenizálása irányában hat. A tulajdonosok többnyire helyi cégek és családok. A különböző országokban mást jelent a gyorsétterem látogatása. És még az sem áll, hogy a hamburger-menü a legelterjedtebb. Ez a dicsőség az olasz tésztát illeti meg. Kétszer annyi pizza étterem van a világon, mint McDonald's.

Pietra Rivoli könyve egyetlen példát dolgoz fel, de azt alaposan: Egy póló útja a globális gazdaságban. A trikót egy floridai boltban vette a szerző. A gyapotot Texasban termesztették. A feldolgozás, szabás, varrás Kínában történt. A nyomat viszont Floridában került rá.

Hogy lehet ez? Úgy, hogy az amerikai farmerek szövetségi támogatást kapnak. Még a póló-biznisz sem a szabad kereskedelem iskolapéldája.