Cyranók és Seherezádék

Gergő és Márta két éve jártak együtt, amikor az egyik vacsora közben Márta megkérdezte: mit főzzön másnap estére.

Gergőt megrémisztette Márta kérdése. Arra gondolt, mi lesz később, ha már most úgy, és olyasmikről beszélnek egymással, mintha évek óta házasok volnának. Korábban meglepő gondolatokkal, történetekkel szolgáltak egymásnak. Egyetemisták voltak, Márta 21, Gergő 24 éves, fogékonyak egymásra és a világra. Gergő úgy emlékszik, ez a vacsora volt az első jele annak, hogy a kapcsolatuk fel fog bomlani.

Pedig természetes, hogy az együtt töltött idő hosszúságával párhuzamosan csökken a párkapcsolatban, a házasságban élők közötti szóbeli kommunikáció hosszúsága. Legutóbb egy olasz felmérés világított rá erre. Több mint ötszáz 20 és 50 év közötti olasz párt kérdeztek meg, és megállapították, hogy a kapcsolat kezdetén napi három órát beszélgetnek egymással, házasságuk hetedik évére azonban mindössze alig negyedórát. A többség szerint jobb hallgatni, mert általában veszekedésbe torkollik a beszélgetés.

Bereczkei Tamás, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének egyetemi professzora arról számol be, hogy a partnerkapcsolatok elején általában a férfiak beszélnek többet, ők azok, akik kreativitásukkal meg akarják hódítani a nőt. A szakirodalom Cyrano-effektusnak nevezi azt, amikor a férfi gyakran, de nem feltétlen a szövegével akarja ellensúlyozni előnytelen vagy annak hitt külsejét. E hipotézis a Seherezádé-effektussal magyarázza azt, hogy az idő előrehaladtával a nők viszont egyre kommunikatívabbak. Pontosabban szólva a nő átveszi a férfi korábbi szerepét: azért beszél, hogy megtartsa azt, aki őt meghódította.

A nők látszólag sok feleslegesnek tűnő kérdést tesznek fel. Addig ismételgetik őket, amíg valami választ nem kapnak rájuk.

Tóth Olga, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa arra hívja fel a figyelmet, hogy a fiatalabbak kíváncsibbak a világra, több dolgot tartanak megbeszélésre érdemesnek és fontosnak. A közös jövő tervezése és építése pedig eleve arra kényszeríti őket, hogy többet beszélgessenek, mint azok, akiknek felnőtt gyerekeik vannak. Tóth Olga fenntartással fogadja az olasz felmérés eredményeit, mert nehéz megállapítani, hogy egy családi vacsora közben a szülők csak egymáshoz vagy gyerekeikhez is beszélnek-e.

A szociológiai intézet 2003-ban végzett olyan kutatást, amelyben a családon belüli kommunikációt vizsgálták Budapest környéki településen élő, olyan különböző társadalmi státusú házaspárok körében, akiknek 15-20 év közötti gyerekeik vannak. Kiderült, vannak olyan családtípusok, ahol szoros a belső kommunikáció, viszont kívülállóval nemigen tartanak kapcsolatot. Mások egyáltalán nem beszélnek egymással, és annak, hogy még mindig együtt élnek, anyagi vagy más kényszerű okai vannak. Az átmenetet azok a családtípusok jelentik, ahol vagy csak a szülők kommunikálnak egymással, vagy az egyik szülő és a gyerek között van koalíció. Tóth Olga azt mondja, azok a férjek érzik jól magukat, akikkel rendszeresen beszél a feleségük. A kutatók azt a következtetést is levonták, hogy az anyukáknak nemcsak az a fontos, hogy férjük figyeljen rájuk, hanem az is, hogy a családon kívül közéleti, társadalmi kapcsolataik is legyenek. Ami a kamaszkorú gyerekeket illeti, az is káros, ha csak a családtagokkal beszélhetnek, és az is, ha velük egyáltalán nem tudnak kommunikálni.

Az olasz felmérésből kiderült az is, hogy minden második párkapcsolatban intézményesült a hazugság. Ezek számottevő része a szerelmi együttlétekkel kapcsolatos. A felmérésben vizsgálták azt is, hogy mi a viták fő indítéka. Nagyrészt a személyes álmok, vágyak miatt robbannak ki heves nézeteltérések, de konfliktusok forrása a szex és általában a párkapcsolatról vallott különböző felfogás.

Ha ennyire nem értik meg egymást a nők és férfiak, miért élnek mégis együtt? Ezt a kérdést Pécsi Katalin irodalomtörténész, az ELTE oktatója tette fel a www.esztertaska.hu internetes oldal egyik interjújában az amerikai Stony Brook Egyetem nyelvészprofesszorának, Louise Vasvarinak. Ő azt felelte, elképzelhető, hogy a nemek közötti kommunikációs különbségek nagy szerepet játszanak abban, hogy elválunk. Vasvari szerint a nők látszólag sok - legalábbis a férfiak szerint - feleslegesnek tűnő kérdést (Mit ebédeltél?, Hogy tetszik az új ruhám/ az új függöny?) tesznek fel. Ezeknek csak az a funkciójuk, hogy a felek közti kommunikációt fenntartsák. Mert ha kell, a nők addig ismételgetik kitartóan őket, amíg a férfiak valamit válaszolnak rájuk.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.