Csínján kellene bánni az ilyen ötletekkel egy olyan országban, ahol nem is olyan régen még árhivatal működött, és sokan nem történelemkönyvből emlékeznek a feketézők és árdrágítók elleni harcra. Rossz emlékeket ébreszt, ha az állam és intézményei akarják megmondani, mi túl drága a boltokban. Ez ugyanis végképp nem dolga.

A gazdaság azon területein, ahol nincs hatósági ár, a vállalkozások anynyiért adják az árujukat vagy szolgáltatásukat, amennyiért akarják és tudják. A korlátot számukra nem a fogyasztóvédelmi hatóság, hanem a piac szabja meg. Nem kell ahhoz áfacsökkentés, hogy valaki burkoltan árat emeljen. Ha erre módja van, miért ne tenné? Ha viszont verseny van a piaci szereplők között, akkor az áfacsökkentés nyomán sem tarthatja a korábbi szinten az árait, mert az adóváltozást érvényesítő másik olcsóbb lesz nála. Ez alól a közhelyszerű közgazdasági igazság alól csak azok a cégek kivételek, amelyek erőfölényben vagy monopolhelyzetben vannak a fogyasztóval szemben. Ők elvileg aránytalan áremelést is végrehajthatnak, illetve az adóteher mérséklése ellenére is ugyanannyiért kínálhatják portékájukat, mint korábban. Ennek vizsgálatára, megtiltására és szankcionálására megvan a hatóság: versenyhivatalnak hívják. Ez a szervezet hivatott közbeavatkozni akkor is, ha például a cégek összebeszélve alakítják áraikat (például nem, vagy csak részben érvényesítik az áfacsökkentés hatását). Ha ezek a törvény által tiltott esetek nem forognak fenn, akkor a szabadáras árukat és szolgáltatásokat mindenki annyiért adja, amennyiért akarja - és tudja. A fogyasztó pedig majd eldönti, kitől veszi meg. Eddig is tudta, hol olcsóbb a csavar, ezután is megtalálja.

Ennek ellenkezőjét sugallni még akkor is szamárság, ha a kormány maga is bevallja, hogy legfeljebb nyomásgyakorlásra van módja - magyarul jóformán semmire. Ezért a semmiért viszont kár olyan képet festenie magáról, mintha az eddig vallottnál jobban be kívánna avatkozni a piacgazdaság működésébe.

Az állam és hivatalai végezzék a dolgukat: a fogyasztóvédők védjék a fogyasztókat a törvényben meghatározott körben (az ár magasságának vagy alacsonyságának a megítélése nem tartozik ezek közé), a versenyhivatal pedig szigorúan büntesse meg a kartellezve vagy erőfölénnyel túl magas árat szabó cégeket. Ilyen egyszerű. Az árkommandók és lakossági árfigyelő zászlóaljak pedig inkább hasznosabb (és főként hatékonyabb) tevékenységre pazarolják erejüket.

Az árdrágítók feketelistáját mellőzném, mert innen már csak egy lépés a versenyhivatalt újra árhivatalra keresztelni.