Afganisztánban senki ne egyen vagy igyon a helyi lakosság előtt, de mindig legyen nála üres üveg. Ez utóbbi szerepe az, hogy bárkivel gyorsan megértethessük: láthatja, hogy hiába kér vizet, hiszen kifogyott a palack - ad több felkiáltójellel nyomatékosított tanácsot a Kabulba indulóknak szánt honvédségi útmutató. A békefenntartóknak készített, most bemutatott füzet előbb a két ország hasonló szokásait veszi át: ha integetnek, itt is, ott is visszaintegetünk, ha ajándékot kapunk, lehetőségeinkhez mérten viszonozzuk, ha beszélgetünk valakivel, figyelmesen végighallgatjuk őt, ha fotót szeretnénk készíteni, engedélyt kérünk rá, ha autónkat magára hagyjuk, az ajtaját bezárjuk - különben "dolgok tűnnek el" -, s nem firtatjuk más etnikai hovatartozását, nem kezdeményezünk nővel kézfogást, nem bámulunk be más portájára.

És akkor a helyi sajátosságokról: arrafelé súlyos illetlenség, ha valaki mutatóujjával, és nem egész kezével mutatja az irányt, ha bal kézzel eszik, de a nyilvános orrfújás is kiválthatja a helybeliek felháborodását. Nem szokás a nők szemébe nézni, bakancsban templomba lépni, és érdemes ügyelni arra is: aki leül, a lábát tegye keresztbe, két lábfejét azonban soha ne fordítsa egymással szembe. Jó tudni azt is, hogy a kézen fogva sétáló férfiak - akik lehetnek akár katonák vagy rendőrök is - csupán közeli barátok, ezért nem illik sem mutogatni rájuk, sem mosolyogni rajtuk (az efféle véleménynyilvánítás persze egyáltalán nem illő, és nem csak Afganisztánban).

Ez eddig akár turistakalauz is lehetne, nézzük a katonásabb részeket, például a túlélésről. Afganisztán a világ leginkább elaknásított területének számít. Aknát senki ne ásson ki, és ne nyúljon elhagyott lőszerhez sem - olvasható a figyelmeztetés. Vélhetően ezeknél is nagyobb veszélyt jelentenek a "meglepő" aknák, vagyis a hétköznapi használati tárgyakba rejtett robbanószerkezetek. Az öngyilkos merényletek arrafelé szerencsére nem mindennaposak, de érdemes figyelni a gyanús jelekre: nem hord-e valaki túlságosan bő ruhát, nem lógnak-e ki vezetékek az öltözéke alól. Az átszellemült arckifejezés, a furcsán vidám viselkedés láttán - különösen akkor, ha mindehhez az Allah akbar! kiáltás társul - érdemes még óvatosabbnak lenni. "Egyértelmű jelek esetén azonnal lőjön, ne habozzon!!!" - figyelmeztet a könyvecske arra, hogy Afganisztán még mindig katonai műveleti területnek számít.

Ahol Magyarországról is megtudhatnak a helyiek alapvető információkat. Ezer példányban készült ugyanis az a háromnyelvű szórólap, amelyen hazánkat mutatják be, nyilvánvalóan a helyi érdeklődésre hangolva. Így történelmünkből a török jelenlétet (számos félholdas épület fotójával), illetve az orosz megszállást emelték ki, '56-os képpel. Aztán kiderül az is, hogy Magyarország nyugati felét hegyek és erdők borítják, a magyarok pedig évszázados jó viszonyt ápolnak a lovakkal, és korábban játszottak olyan lovas unaloműzőt, mint az afgán buzkashi, amiben széttépett kecskével mókáznak a nyeregben ülők.

Országimázs Afganisztánban