A külföldi csillagok mezében virító mai magyar fiatalok, akik semmit sem kaptak a valódi labdarúgásból idehaza, talán meg sem értik: az az igazi, ha jön a Real Madrid, de a mi csapatunkért lehet szorítani. Mondjuk, úgy, mint 1958-ban, amikor a Vasas BEK-elődöntőt vívott a "királyi gárdával", és a 100 ezer néző nem elsősorban Santamariáért, Kopáért, Di Stefanóért vagy Gentóért, hanem Sárosiért, Bundzsákért, Csordásért, Szilágyiért ment ki a Népstadionba. Vagy mint húsz éve, amikor Videoton-Real Madrid döntőt rendeztek az UEFA Kupában, és bár a fehérváriak az összesítésben alulmaradtak, a Bernabeu stadionban (de szép!) győztek. Jellemző módon tavaly boldog volt mindenki, amiért látta a brazilokat, és senkinek sem vette el az örömét, hogy a világbajnoki címvédők "mellesleg" 4-1-re nyertek a magyar válogatott ellen. Hatvanhatban napokig nem aludtak volna mifelénk az emberek, ha "fordított" eredmény születik Liverpoolban, azaz nema brazil, hanem a magyar csapat veszít3-1-re. (Jóllehet a dél-amerikai labdaművészek akkor is világbajnoki címvédők voltak, sőt tizenkét éven át nem szenvedtek vb-vereséget. Mondjam, melyik együttestől kaptak ki '54-ben...?)

A legszörnyűbb az, hogy a Real Madrid, a brazil vagy az argentin válogatott budapesti vendégjátékát mint valami magyar sikert próbálják "eladni". Igazából azonban semmi közünk a jó pénzért megfizetett világsztárok nagyságához, csupán velük igyekeznek feledtetni az itteni rettenetes futballnyomort. (Ez nem a menedzserek bankszámlájára vonatkozik.) Ám a kísérlet kudarcra van ítélve, amint azt a múlt évi magyar-brazil előtti edzés is bizonyította: a vendégek tréningjét 28 ezren nézték végig a labdarúgás rajongóinak belülről fakadó derűjével, majd amikor a magyar együttes kezdett gyakorlatozni, mindössze néhány százan maradtak a lelátókon. Jelképeként annak, hogy ez a mifelénk űzött mai "futball" a mi szégyenünk.

Semmiféle takarót nem jelent hát a Real Madrid. Egyrészt, mert a közönség jobban járna, ha a királyi gárda állítaná ki a Puskás 11-et is; másrészt, mert hamarosan azzal szembesülünk, hogy jönnek a mostani idők NB I-es "rangadói", a múltat megcsúfoló nívóval, a hajdani korszakokat meghazudtoló három-négyezer nézővel... Marad nekünk az a labdarúgás, melynek színvonala egyébként még "pozitívum" a morális mélységekhez - de csak azokhoz - képest. S mivel az elképesztő erkölcsi lezüllés a sportág egészére vonatkozik, menekvés nincs.

Ezen megannyi nagy bűvész - Ronaldo, Zidane vagy Roberto Carlos - sem változtathat. Másoknak kellene, de azok éppen annyira törődnek vele, mint Brazília, Argentína vagy a Real Madrid...